Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - Bejelentés: Dr. Horváth József jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár:
2054 megnyissuk. Ezt szeretnénk, nemcsak azért, mert utálunk várakozni, hanem azért, mert azt óhajtjuk, hogy mindezen országok a szo mszédságunkban belekapcsolódjanak az európai vérkeringésbe. Hogy ne csak mi, úgynevezett állampolgárok, hanem a szellem javai és a gazdaság termékei is akadálytalanul jussanak át a határon, oda, ahol szükség is van rájuk. És Magyarország számára még inkább kötelességünk ez, hiszen több mint 3 millió magyar él a szomszédos országokban kisebbségi sorban, és a velük való kapcsolattartás azt hiszem, hogy egy természetes, és senki által el nem vitatható jog. Éppen ezért a Külügyminisztérium, noha mondom, nem vag yunk igazán illetékesek ebben a dologban, egyrészt több levelet intézett a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságához, miniszter úr is, én is, és mivel sajnos nem készült el a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának előterjesztésében a Kormány elé az a kormányhatározati javaslat az új határátkelőhelyek megnyitásáról, a Pénzügyminisztériummal együtt ezt a munkát is elvégeztük. Ismételten javasoltuk a környező országoknak, hogy minél több határátkelőhelyet nyissunk meg, természetesen az ország an yagi teherbírásának a függvényében, hiszen itt utakat kell építeni, infrastruktúrát létrehozni, hiszen itt embereket kell alkalmazni, mert azt szeretnénk, hogy ezek a határátkelőhelyek ne egykét órára biciklistának legyenek nyitva, hanem lehetőleg egész n ap és mindenkinek. Nagyon nagy öröm volt számunkra, hogy nagyon szívós munkával sikerült elérnünk azt, hogy a tavaly augusztusban a Szovjetunió által becsukott kishatárátkelőhelyek Ukrajna irányába megnyíljanak. 10 határátkelőhelyre tettünk javaslatot a ro mán félnek. A román fél részéről szeptember 13án érkezett meg a válasz, amelyben két határátkelőhely vonatkozásában konkrét román tárgyalási szándékról volt szó. November 18án volt magyarromán konzuli egyeztetés a Külügyminisztériumban. Nem sikerült elő bbrelépnünk. Ebben sajnos nem lehet a felelősséget pusztán a román tárgyalófélre áthárítani. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága azt mondja, hogy kormányhatározat nélkül nem tud további lépéseket tenni. Vissza szeretnék azonban té rni arra, amit általában a határátkelőhelyek, a határforgalom kérdéséről elmondtam. Magyarországnak nem érdeke az, hogy a határai mentén elszigetelt vagy elszigetelődő államok létezzenek. Az a célunk, hogy a szomszédos országok hozzánk hasonlóan, Európa ré szeivé váljanak, és ezért minden módon továbbra is nemzetközi fórumokon is és kétoldalú kapcsolatainkban is kezdeményezni fogjuk, és minden erővel támogatni fogjuk ezeknek a határátkeléseknek az akadálytalanná tételét. Igenis tudom, hogy utópiának hangzik, a nyugateurópai színvonalúvá tételét, úgy, hogy még lehetőleg én, aki vénecske vagyok is, megérjem. (Közbeszólás balról: Vén kecske?Derültség.) Vénecske. Nos, még a továbbiakra vonatkozóan. Úgy gondolom, hogy a magyarromán kapcsolatokban sok előítélet é s nagyon megmerevedett tárgyalási pozíciók nehezítik azt, hogy igazán szót értsünk egymással. Ezekben a kérdésekben, mint a szerelemben képviselő úr, két fél egybehangzó "igen" szavazata kell ahhoz, hogy valami gyönyörérzésünk legyen. Mi a magunk részéről meg fogjuk adni ezt az "igen"t. Szükségesnek tartjuk, hogy ne pusztán kormányközi kapcsolatok legyenek Magyarország és Románia között, hanem terjedjen ki ez az önkormányzatok természetes kapcsolatára, a gazdálkodó intézmények és szervek természetes kapcso latára. Hogy terjedjen ki a parlamentek kapcsolatára. Éppen most van a hatpárti delegációja a külügyi bizottságnak Bukarestben. Azért, hogy kapukat, hogy határokat nyitogassunk hogy terjedjen ki ez az egyes pártok kapcsolatára. Csak egy bonyolult, csak egy teljes összefüggésrendszerben lehet eredményre jutni, csak így lehet ezt a megmerevedett tárgyalási pozíciót egy kicsit mozgásba hozni, mert mindkét részről ezt kell megtennünk. Azt hiszem, hogy mindaz, amit elmondtam, igazolja, hogy mi igenis érdekeltek vagyunk egy ilyen új tárgyalási megközelítésben. De legyen szabad itt még valamit mondanom. Van valami,
