Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A társasági adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
2041 hogy a meglévő állóeszközeinket a piac adta lehetőségek teljes kihasználásával, minél gyorsabban próbáljuk leírni. Az adórendszer, sajnos, nem ezt teszi. Az adórends zer ezt az eltérést nagyságrendekkel szűkebbre veszi, mint amit a számviteli törvény lehetővé tesz, és azt kell mondanom, hogy közelebb áll a mostani társaságiadótörvényben lévő táblázat a régi ványatörvényben volt táblázathoz, mint a számviteli törvény szelleméhez és adataihoz. A régebbi, a régebben aktivált állóeszközök, berendezések vonatkozásában van olyan tétel is, ahol csökken a leírható amortizáció, és alig van néhány olyan tétel, ahol az 5%ot meghaladja a leírhatóság növekedése. Azt pedig én szem ély szerint abszolút nem értem, és nem is értek vele egyet, hogy miért kell két kategóriát csinálni a 92. január Ije előtt aktivált állóeszközökre és a 92. január I je után aktivált állóeszközökre. Hiszen mint mérnök, mint műszaki ember, teljesen világos lenne számomra, hogy pontosan az elavult állóeszközök leírását kellene fölgyorsítani, és azok helyett kellene azokat a modern berendezéseket, eszközöket beszerezni, amelyek a gazdaság előrejutását segítenék. Mint közgazdász, esetleg azt el tudnám fogadni, hogy a kettő egyenlő értékben szerepeljen, de azt, hogy a régiekre sokkal kisebb leírási lehetőséget adjunk, semmiképpen nem tudom elfogadni. Szeretnék egy idézetet mondani Botos Katalin államtitkár asszony - akkor államtitkár - tavalyi vitaindítójából. Az t mondta: "Tisztában vagyunk azzal, hogy az alacsony amortizációs kulcsok miatt olyan nyereséget is adóztatunk, amelynek célja a tőke pótlása lenne." Nem tudom, hogy államtitkár asszony, amikor átadta az új miniszternek a széket, akkor vajon ezt az informá ciót továbbadtae… A harmadik kérdéskör, amiről beszélni szeretnék, a kedvezmények kérdésköre. Úgy gondolom, nem sok kedvezményre van szüksége egy normálisan működő adórendszernek, de azt hiszem, hogy pontosan a kedvezmények kiválasztásával, a kedvezmények nagyságrendjének pontos meghatározásával lehet az adórendszerben, nagyon korlátozott mértékben, gazdaságpolitikai célokat is preferálni. Én ezt az átalakítást nem érzem egy átgondolt átalakításnak. Úgy gondolom, hogy ez egy differenciálatlan csökkentés vo lt, és megkockáztatom, hogy talán még a külföldiek adókedvezménye sem maradt volna meg, ha nem félt volna a Kormány az ezt követő nemzetközi botránytól. Én nem vagyok a támogatások híve, de nem értem, hogy miért kellett megvonni minden kedvezményt az elmar adott térségekben munkahelyet teremt8 beruházásoktól. Nem értem, hogy miért kellett megvonni minden kedvezményt a környezetvédelmi beruházásoktól és a pusztuló műemlékek helyreállítását célzó beruházásoktól, mikor ez a két utóbbi lényegtelen nagyságrendű t étel volt az adórendszerben. Én nem értem, hogy miért nem kapnak semmi kedvezményt a magyar vállalkozók, és nem tudom, hogy a külföldi vállalkozót az érdeklie, hogy a magyar kevesebbet kapjon, mint ő, vagy az érdekli, hogy egyéb befektetési lehetőségeihez képest hogy néz ki a magyarországi befektetés lehetősége. Én nem tudom, hogy miért kellett tovább csökkenteni a közszolgálatra, egészségügyre, sportra és oktatásra vonatkozó eddigi adókedvezményeket, hiszen ezek eddig sem voltak nagyok, és szükség lenne e zekre a tevékenységekre. Nem véletlenül mondtam itt "oktatás"t a "kultúra" helyett, hiszen az adótervezetben kultúra szerepel. Én úgy gondolom, hogy a kultúrán már túl vagyunk - azt lefejeztük tavaly. Én titkon azt reméltem, a Kormány fölméri, hogy ez a t avalyi, minden kulturális tevékenység adókedvezményét megszüntető intézkedés milyen károkat okozott az elmúlt egy évben ezen a területen… (Zsigmond Attila tapsol) . De sajnos - nem akarok morbid lenni , lehet, hogy azoknak az illetékeseknek, akik e törvén y kidolgozásában részt vettek, tetszik, hogyha a könyvespolcokon szakácskönyveket, horoszkópokat és a filléres regényeket találnak, nagy pénzekért - és nem hiányoznak az igazi értékek. Csalódtam. Nem csalódtam viszont a volt ványatörvény 8. mellékletének sorsát illetően. Ott nem csalódtam, hanem becsaptak. Ez az a melléklet ugyanis, amely a "különösen fontos tevékenységek" címet viseli. E "különösen fontos tevékenységek" címszó alatt olyan nagyon fontos tevékenységek szerepelnek, mint a tejporgyártás, a de mizson, a sajt, sörgyártás, a dugógyártás vagy a műtrágya gyártása. Én azt hiszem,, hogy ez a lista a magyar gazdaságpolitikának az I egyik szégyenfoltja. Ez indulásánál is nagyon rosszul lett összeállítva, azóta átélt minden egyes adótörvénymódosítást. Először örültem,
