Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A társasági adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
2039 A harmadik üzenet szerintem az, hogy nem szeretjük, amit tavaly szerettünk. Tetten érhető az adórendszerek idei beterjesztéseiben, elsősorban pontosan a társasági adónál az, hogy amiket tavaly ugyanez az MD FKormány változtatásként az akkori ványaadónál behozott, azoknak a döntő többségét, száz százalékát kivette az idei törvényből. Emögött én azt érzem, hogy az a filozófia lapul, hogy nehogy jól járjanak már azok, akik igyekeznek idomulni egy kialakított g azdasági szabályozórendszerhez. És utoljára mondanám, de azt hiszem ez a lényeg, hogy a negyedik üzenet az, hogy szeretjük a hatalmat, és szeretjük a gazdasági hatalmat is. Ezt pedig úgy lehet igazából biztosítani, hogy jó sok pénzt beszedünk és majd mi me gmondjuk, hogy mire lehet ezt a pénzt költeni. Felmerül persze a kérdés, hogy lehete egyáltalában pillanatnyilag jó adókoncepciót készíteni a magyar gazdaság számára. Én azt hiszem, hogy nem, mert egy túlelosztás állapotában lévő gazdaságot igen nehéz egy jó adórendszerrel megörvendeztetni. Én úgy gondolom, és ezt már sokan elmondták ebben a teremben, hogy először a kiadási oldalt kéne rendezni, és utána lehet a megfelelő adórendszert kialakítani. Csak az a kérdés, hogy akarjae ez a Kormány a kiadási olda lak rendezését? Nekem úgy tűnik, hogy nem. Ez tetten érhető volt az államháztartási törvény beterjesztésekor. Én úgy gondolom, hogy szándékosan hagyja homályban, hogy mik az igazi prioritások a költségvetési kiadásoknál, hiszen elég nehéz lenne azt megvéde ni a nyilvánosság előtt egy külön vitában, hogy mi az állami és a hatalmi apparátus fejlesztését tekintjük elsőrendűnek, és minden mást emögé helyezünk. Hogy ez hogyan van, és miért van így, azt néhány számmal szeretném bizonyítani. A honvédelmi kiadásokra 11 %kal többet irányoz elő a költségvetés, mint tavaly. A Belügyminisztérium kiadásaira 13%kal, a Miniszterelnöki Hivatal kiadásaira 40,6%kal, és a Külügyminisztérium kiadásaira 58,6%kal. Egyébként annak a Külügyminisztériumnak a kiadásai nőnek ennyir e, amelyről éppen nemrég tudtuk meg, hogy igen ésszerű átszervezések történnek, és csökkentik, mondjuk, az államtitkárhelyettesek számát, mert spórolni akarnak az állam számára. És még ezek a számok remélem önökben élnek, addig szeretnék egy másik számot m ondani, hogy a költségvetési forrásokból a munkanélküliség ellen való harcra fordított összeg mindössze 7,6%kal emelkedik akkor, amikor a 91re annak idején elképzelt munkanélküliségnek minimum a háromszorosát fogjuk megélni jövőre. Én úgy hiszem, hogy ez t nem lehetne igazából megmagyarázni. Homályban kell hagyni ezt a prioritási sorrendet, de jelenteném a miniszter úrnak, hogy mi észrevettük. (Zaj.) Nagyon fura, hogy hiába szűntek meg ezzel az adóbeterjesztéssel gyakorlagilag most már teljes egészében az ártámogatások, hiába csökkentek le az elmúlt évek során óriási mértékben a vállalati támogatások, mégis úgy tűnik, hogy a tervgazdaság legrosszabbb éveiből örökölt beteges centralizációs törekvés tovább él ebben az adóbeterjesztésben is. Én úgy gondolom, h ogy ennek csak néhány, a Pénzügyminisztériumban ülő bürokrata örül, s egyébként az országban senki, és úgy hiszem, hogy ezek a törvények arra mutatnak példát, hogy hogyan lehet egy országot úgy együttesen fölbosszantani néhány törvényjavaslattal. Ez érhető tetten a társaságiadótörvénynél is. Én két gazdasági törvényhez szóltam hozzá a közelmúltban, és mind a kettőnél abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy dicsérni tudtam a törvényt összességében. Ezért most is azzal kezdtem, hogy néztem, mi dicsérhető ebben a törvényben, mi jó ebben a törvényben, és azt is mondanám először. Először is jó az, hogy egyáltalában megszületett ez a törvény. Jó az, hogy egységes rendszerbe foglalja az erre vonatkozó elképzeléseket. Hát jó az is, hogy új neve van, mert ez a vá nya ez már nagyon csúnya név volt, a társasági adó sokkal szebben hangzik. Jó az, hogy megpróbált rendet tenni a kedvezmények körében, mert ezek már rendkívül kuszák és gyakorlatilag teljesen kiismerhetetlenek voltak. És jó az, hogy igyekezett a számviteli törvény és a társaságiadótörvény között az összefüggéseket megtalálni, s ezeket ebben a törvényben érvényesíteni.
