Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
2011 tudok adni, amennyire érzem magam, egy tiszta tekintetet és egy becsületes baráti kézfogást. (Moraj.) Befejezem, tisztelt képviselőtársaim. (Zaj.) És higgyék el nekem, bárki bármit gond ol, semmi nem áll távolabb tőlem – és remélem, képviselőtársaimtól sem – , mint a boszorkányüldözés és a leszámolás gondolata. Nekem ugyanis, higgyék el, nem született még meg az a politikai ellenfelem, akire nézetei miatt haragudni tudnék. Az megint más ké rdés, hogy vitában esetleg meggyőzzük egymást vagy éppen ebből a vitából egy teljesen más gondolat fog megszületni. Kérem tisztelettel önöket, egy alapigazsággal befejezném mondanivalómat. (Közbekiáltások: Helyes!) Itt nem most van az ideje, hogy erőszakot emlegessünk, boszorkányüldözést, mert az erőszak erőszakot szül, és ez egy örök emberi bölcsesség. Én pedig a jövőben is tiszta szívvel, tiszta tekintettel és békességben szeretnék élni. Köszönöm tisztelt figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszön öm. Ugyancsak napirend előtt, ugyancsak rendkívüli ügyben szólásra jelentkezett Mádai Péter képviselőtársunk a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Napirend előtti felszólaló: Mádai Péter (SZDSZ) MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Tisztelt törvényhozó és azok betartás át ellenőrző társaim! Tegnap szerettem volna felszólalni, de miután sokan voltak, így mára maradt, bár a tegnapi gondolatkörhöz kapcsolódik aggályom, kétségeim elmondása. Kőrösi képviselőtársammal ellentétben én tegnap igen jól éreztem magam a több mint eg yórás vitán, amikor a miniszterelnök úr és ellenzéki társaim kulturált körülmények között vitatkoztak és a Ház is kulturáltan viselkedett. Ez a tegnapi egy óra véleményem szerint inkább Európára emlékeztetett már. Rátérve a magam témájára – egy kicsit távo lról kezdem – , igérem, rövidebb leszek, mint képviselőtársam. A 30as évek végén Amerika nagy szenzációja egy regény volt, Sinclair Lewis: Ez nálunk lehetetlen. Ebben a regényben a szerző – a címmel ellentétben – azt igazolta, hogy a végrehajtó hatalom mik ént gyűri maga alá a törvényes ellenőrzést, az önszerveződő szervezeteket, a bíróságokat, és válik valami ellenőrizhetetlen, totális hatalommá. Hogy mennyire reális volt ennek a veszélye, az mutatja, hogy akkor már Európában Hitler és Sztálin véres diktatú rája több éve valóság volt. Amerikának azon a területén szerencsére a civil kurázsi, a polgári bátorság és a szabadságszeretet erősebb volt, ily módon ez ott náluk lehetetlenné vált. Hiszem és gondolom, hogy talán egy kicsit Lewis könyve is segített ebben. Ezek után szeretnék visszatérni haza és ide, ebbe a házba. A múlt hét hétfőn Maczó Ágnes képviselőtársam napirend előtti felszólalásában egy nyílt levélről beszélt, amelyet sajtó útján tett közzé, miniszterelnök úrhoz címezve. Magas rangú kormánytisztvise lők anyagi visszaéléseire szeretett volna választ kapni. Kielégítő választ nem kapott, és amit kapott, azt sem nyilvánosan, hanem magánlevélben. Ha én jól értettem képviselőtársam gondját, akkor az az volt, hogy milyen jogon tagadta meg tőle a minisztereln ök úr, tőle mint egy képviselőtől, a válaszadás kötelességét. Tisztelt Házunk elnöke – a Házszabálytól eltérően – reagált képviselőtársam felvetésére, de a válaszadás jogát már megvonta tőle. Első kérdésem tehát: valóban ilyen a demokráciában a párbeszéd? (Mozgolódás.) Másnap több interpelláció között elhangzott kettő, amelyik kimondottan gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Mindkét interpelláló képviselő azt kérte tőlünk, hogy azért ne fogadjuk el a miniszter válaszát – tekintettel arra, hogy gazdasági kérd és – , mert a Parlament gazdasági bizottságában lehetőség van újbóli megvizsgálásra. Félreértés ne essék – és ezt a tévénézőknek, rádióhallgatóknak mondom – , a Parlament bizottságaiban is megfelelő súlyarányban, többségben vannak a
