Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 10. kedd, az őszi ülésszak 4. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - JÁVOR KÁROLY (MDF)
201 Összefoglalva tehát: amellett, hogy érzem a törekvést, de nem érzem elég keménynek, és azok érdekében nem, akik érdekében interpelláltam, a választ elfogadni nem tudom. (Zaj.) Köszönöm. (Taps a bal oldalról.) Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Mádai Péter képviselőtársunk az államtitkári választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 126 "igen" szavazattal 70 ellen ében, 22 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta. Jávor Károly, a Magyar Demokrata Fórum képviselője interpellálni kíván a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez, valamint a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez a bősn agymarosi vízlépcsőrendszer elhagyása ügyében. Jávor Károly képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Jávor Károly (MDF) – a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez, valamint a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez – "A bősnagym arosi vízlépcsőrendszer elhagyása ügyében" címmel JÁVOR KÁROLY (MDF) Elnök Úr, Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Urak! Mondandóm elején két dologra szeretném felhívni valamennyiünk figyelmét. Az egyik: néhány héttel ezelőtt Szlovákiában a karh atalom erőszakot alkalmazott a vízlépcső ellen tiltakozókkal szemben. A másik: az üzemvízcsatornában, illetve mellette – egyelőre ismeretlen rendeltetésű és célú – építési munka folyik. Olyan műtárgyat építenek, ami nem szerepel a közös egyezményes tervben . Ebben a helyzetben úgy gondolom, sokkal nagyobb a felelősségünk, hogy a megfontoltan és megalapozottan kialakított magyar álláspontot egyértelműen és következetesen képviseljük. A bősnagymarosi vízlépcsőrendszer problémáját örököltük az elmúlt rendszert ől. Az egyedüli jó megoldást annak idején éppen ez előtt a ház előtt követeltük az itt ülők többségével együtt. Ez a megoldás a rendszerváltoztatás után közmegegyezéssé vált: a vízlépcsőrendszert nem szabad befejezni, a Dunát meg kell hagyni természetes me drében. Ebben pártállástól független egyetértés, megegyezés alakult ki, sőt a politikailag közömbös rétegek számára is fontos üzenetet hordozott: az új rendszer meg fogja akadályozni a gigantomán természetpusztítást, megállítja a vízlépcsőre szánt közpénze k értelmetlen tékozlását. Önökkel, képviselőtársaimmal együtt idén áprilisban ezt országgyűlési határozatba foglalva is megerősítettük. A közmegegyezés végrehajtására hivatott szervezet azonban mind struktúráját, mind személyi vonatkozásait tekintve a kezd etektől nehézkesen működött, és egyre kevésbé felel meg az elvárásoknak. Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága a miniszterelnök úr felkérése alapján a vízlépcsőügy társadalmi ellenőrzésének feladataival foglalkozva egyre többször tapasztalta a szüks éges intézkedések és feladatmegoldások érthetetlen halogatását. Példaként utalok a Magyar Tudományos Akadémia hosszú halasztást szenvedett felkérésére, vagy a tényfeltáró bizottság számára írt összefoglaló anyag több hónapos késedelmére, ami a kormányhatár ozat megszületésének késedelmét is okozta. Ugyanakkor a kormánybiztos és titkársága a kitűzött célt nem szolgáló, a kormányzat elbizonytalanodásának hamis látszatát keltő munkákat és tanulmányokat szorgalmazott, például az AGROBER fővállalkozásában szervez ett, a vízlécső üzembehelyezésének működési variánsait vizsgáló hatástanulmányt, ami az Országgyűlés határozatával ellentétes célok érdekében született, vagy az előkészítetlen és megalapozatlan, úgynevezett nagymarosi szükségtervet.
