Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 2. hétfő, az őszi ülésszak 29. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetéséről, továbbá a Társadalombiztosítási Alapról szóló 1988. évi XXI. törvény módosításáról rendelkező 1991. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - KULIN SÁNDOR, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
1991 felszólalási szándékukat. (Kulin Sándor jelentkezik.) Megadom a szót dr. Kulin Sándor képviselő úrnak, MDF. KULIN SÁNDO R, DR. (MDF) Elnök Úr! A részletes vitában kívánom a módosító indítványomat indokolni. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Mádi László képviselő úr, FIDESZ. Felszólaló: Mádi László (FIDESZ) MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Első ránézésre, tisztelt képviselőtársaim, pusztán egy költségvetési átcsoportosítás, pusztán egy technikai művelet az, amit most tárgyalunk, s amelynek hatására az Alap idei egyenlege nem is változik. Ám ezen döntés mögött többrendbeli meggo ndolás, szándék húzódik meg. Az egyik ilyen szándék kiadáskímélő és egyensúlyjavító eredetű, mégha ennek eredményét nem is a hátralévő kis időszakban, hanem az elkövetkezendő években tapasztaljuk majd. A jövő évi társadalombiztosítási költségvetés egyensúl yjavítása mellett egyértelműen az az igény munkál, hogy a gyógyszerfogyasztást, amely ebben az évben jóval meghaladta a prognosztizáltat, csökkenteni kell. Amiatt is indokolt ez, mert a felhasználásszerkezet ráadásul eltolódott a drágább, nyugati gyógysze rek javára, és ezzel a finanszírozási feszültség is igencsak megnőtt. Ezen problémára két szinten született megoldási javaslat. Az egyik a gyógyszertári gyógyszerforgalmazás rendjében történő változások, amelyek miniszteri rendeletekben öltöttek testet, és december 1jei hatállyal be is vezették őket. Ezen intézkedéssorozat szakmai és szabályozásbeli elhibázottságát és hiányosságait én most nem érinteném, hiszen az egészségügyi bizottságban kormánypárti orvos képviselőtársaim akkor ezt nálamnál részletesebb en és érzékletesebben megfogalmazták. Az eddigi eredménytelen próbálkozások a gyógyszerfogyasztás csökkentésére mindmind ad hoc, átgondolatlan és koncepciójában nem végiggondolt lépések voltak. Utalhatok itt például a gyógyszerek szinte követhetetlenül vá ltozó támogatási kulcs szerinti besorolására, a közgyógyellátás tisztázatlanságára, és még folytathatnám a sort. Az alapellátási reform küszöbén, a költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés megtárgyalásának kezdetén, azt hiszem, nem ártana a Nép jóléti Minisztériumnak a Társadalombiztosítási Főigazgatósággal karöltve végiggondolni és kidolgozni a gyógyszerforgalmazásnak és szabályozásnak azt a rendszerét, amellyel lényegesen csökenthető, esetleg megszüntethető lenne a politagmasia, a gyógyszerek többszöri, több helyről történő megrendelése. Ezzel azt is el lehetne érni, hogy ne lőjünk ágyúval a verébre, ne használjunk mindenre antibiotikumot, ha nem feltétlenül szükséges. Nemcsak pénzügyi szempontok, hanem a népjólét érdeke követeli ezt tőlünk. Le het tehát a kérdések költségérzékenységére építve drágítani a szolgáltatásokat, jelen esetben a gyógyszerellátást, de ez önmagában nem jelent végleges megoldást, hiszen csak globálisan kísérli meg kezelni a problémákat. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk az orvosszakmai követelményekről, és nem szabad átesnünk a ló túloldalára, nevezetesen nem szabad ellenérdekeltséget kialakítani a betegek megfelelő kezelését, kezelhetőségét illetően. Utalhatok itt arra a manapság nem kis számban előforduló esetre, amiko r a kórházi betegnek odaadják a vényt, hogy látogatóival váltassa ki azt a legközelebbi patikában. Azt gondolom, nem így kívánják a tárca és a terület irányítói bevezetni az önrészesedésre, szakmai kifejezéssel complementre épülő orvosi gyakorlatot, de kö nnyen lehet, hogy egy ilyen átgondolatlan lépéssel mégis ezt érik el. Egy hosszabb távú megoldás ennek megfelelően csak egy olyan rendszert jelenthet,
