Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 2. hétfő, az őszi ülésszak 29. napja - Határozathozatal a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - UGRIN EMESE, DR. (FKgP)
1981 illetően. Ő ugyan tágabb körben fogalmazta meg, hogy a jövendő piacgazdaságát és társadalmát illető elképzeléseink nincsenek egy hullámhosszon. Én ezt korl átozom arra, hogy a világkiállítással kapcsolatban valóban nincsenek, én úgy gondolom, hogy az a példa, amit ennek illusztrálására Palotás János elmondott, az inkább mellébeszélés és nem a dolog lényegére vonatkozik. Ő ugyanis azt mondta, abból, hogy Soós Károly Attila és Kuncze Gábor a finanszírozhatóságra milyen javaslatot terjesztett elő, abból az következik, hogy mi a vállalkozókról csak úgy tudunk gondolkodni, mint akik állami megrendelésekből élnek; mi csak azt látjuk ebből a vállalkozói expóból, hogy ez állami megrendeléseket jelent, és erre kívánunk valamilyen módon finanszírozási forrásokat biztosítani. Azért mondtam, hogy mellébeszél Palotás János, mert a dolog nem erre vonatkozik, a javaslat nem erről szól. Hogyha Palotás János azt állította volna , nem kell egy fillér költségvetési pénz sem az expóhoz, hanem a vállalkozók vállalkozói alapon akarják a jövő piacgazdaságának szellemében megvalósítani az expót, akkor nem született volna meg Kuncze Gábor és Soós Károly Attila módosító javaslata. Ez a mó dosító javaslat azért született, mert Palotás János és társai és mindenki, aki ezt az expót meg kívánja rendezni, úgy gondolta, hogy 30 milliárd forintot erre az állami költségvetésből kell biztosítani. Tehát pontosan azt kívánták elérni, hogy az állam meg rendelőként megjelenjen ebben a világkiállítási bizniszben, és a vállalkozókat megrendelésekkel finanszírozza ebben. Az SZDSZ módosító javaslata csak erre a körre vonatkozik. Nem terjed túl ezen a 30 milliárd forinton, és erre mondja azt, hogy amit a törvé ny előterjesztői költségvetési finanszírozással akarnak megvalósítani és nem vállalkozói alapon, ahogy ezt Palotás János beállította, annak a forrásait teremtsék meg a kötvénykibocsátással. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szól ásra következik Ugrin Emese, Független Kisgazdapárt. (Közbeszólások: Melyik?) A kisebbik… (Derültség.) Felszólaló: Dr. Ugrin Emese (FKgP) UGRIN EMESE, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, én nem akartam eredetileg hozzászólni ehhez a vitához , de miután az eltelt napokat azzal töltöttem, hogy megpróbáltam végignézni az általános vita során elmondott, világkiállítás mellett és ellen felhozott érveket, az volt a benyomásom, nagyon racionális kérdésekre általában politikai válaszokat próbáltunk a dni. És ezért talán nem veszik sértésnek azt, hogy én megkerestem olyan szakembereket, akik politikai állásfoglalásukban teljesen függetlenek, de talán gazdasági, kereskedelmi és egyéb ügyekhez egy picit jobban értenek, mint én. Én megpróbáltam az ő vélemé nyüket kikérni, hazai és külföldi szakemberekét egyaránt. Meg kell vallanom, hogy ezeknek a konzultációknak a során túl nagy véleménnyel nem voltak ők sem a mi érveinkről és a mi munkamódszerünkről, de néhány olyan gondolatot vetettek fel, amelyet úgy érze m, hogy ha már módosító indítványként esetleg nem lesz mód beadni, azért érdemes lenne elgondolkodni néhány kérdésen. A következő megállapításokat tenném, mielőtt a javaslatomat elmondanám. Az egyik legfontosabb gondolat, amely szintén nem hazai, hanem kül földi szájakból hangzott el, az volt, hogy Magyarországnak nem kell Európába mennie, mert Magyarország itt van, nekünk azt kellene egyszer végre tudatnunk a világgal, hogy itt vagyunk, mert a világ nem tud róla. Ez az egyik oldala. A másik az, hogy az egés z világ amikor gazdaságilag Magyarországot megítéli, akkor mindig egy térségen belül helyez el bennünket, éppen ezért egy olyan hídszerep felvállalását, amelyről nagyon sokat beszélünk, várják el tőlünk, amelyet az ő véleményük szerint érdemes lenne beépít eni a mi világkiállítási koncepciónkba is. A kérdés tehát nem úgy merül föl, hogy a hat hónapos világkiállítás megrendezése meglesze vagy sem, hanem úgy, hogy ennek a hatalmas beruházásnak milyen utóhasznosítása lesz. Ha az utóhasznosítás beleilleszkedik egy nagy koncepcióba, akkor minden gazdasági szakember véleménye
