Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 26. kedd, az őszi ülésszak 28. napja - Határozathozatal a Belügyminisztérium volt III/III. csoportfőnöksége hivatásos, valamint "szigorúan titkos" állományú tisztjei és hálózati személyei adatait tartalmazó 1990. február 14-én lezárt nyilvántartásának, továbbá az egykori államvédelmi szerv... - A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - SZABAD GYÖRGY, DR. (MDF)
1884 Köszönöm szépen. Következik Szabad György elnök úr, mint a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Felszólaló: Szabad György (MDF) SZABAD GYÖRGY, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Természetesen képviselőként kívá nok szólni. Sajnálom, hogy a vitában felszólalók egy része távozott. Olyan kérdéseket szeretnék érinteni, amelyek mintegy kiegészítik a Varga János által elmondottakat, hiszen mindazzal, amit ő elmondott, egyetértek. Előljáróban, márcsak amiatt is, mert az ülés előtt néhány perccel alkalmam volt olvasni egy nyílt levelet a Népszabadságban, amelyik figyelembe ajánlja ezt a kérdést. A nyílt levelet - hadd reflektáljak frissen ilyen formában - mint elnök úgy fogom tekinteni, mint egy olyan beadványt, még akkor is, hogyha nyomtatott formában, újságlapon érkezett el hozzám, amit az illetékes bizottsághoz mérlegelés végett továbbítani fogok. Legyen szabad, és sajnálom, hogy Gál Zoltán és Horn Gyula távollétében kell ezt elmondanom, szóljak arról is, hogy azoknak a tárgyalásoknak a során, amiket itt többek említettek, nekem is módom volt egy egy évvel ezelőtti fázisban ezt a kérdéskört érinteni. Átmenetileg megkérdezték a véleményemet, és ezzel kapcsolatban egy levélváltás bonyolódott le Horn Gyula és köztem, illetv e egy személyes találkozás is, amikor én elmondottam személyes véleményemet ebben a kérdésben és elmondottam a személyes megoldás általam elképzelt lehetőségeit, amelyek részben találkoznak, részben eltérnek attól, ami most törvényjavaslat formájában itt, előttünk van. Ez a múlt év végén - emlékezetem szerint - bonyolódott le, lehet, hogy átnyúlt ennek az évnek a legkezdetére, azóta én ezekben nem vettem részt. A törvényjavaslat két alaprendelkezésével teljes mértékben egyetértek: Az Országos Levéltárról le választott külön részleg újraegyesítésével és azzal, hogy a közhatalmi funkciót ellátó Magyar Dolgozók Pártja és Magyar Szocialista Munkáspárt közhatalmi funkciója végzése során keletkezett iratanyag kerüljön közgyűjteményi megőrzésbe. Ez, úgy gondolom, te ljesen egyértelmű. Legyen szabad olyat elmondanom mind a kettővel kapcsolatban, ami még nem hangzott el, és ami még a kettőnek az összefüggéseire is rámutat. Hogyan keletkezett a Magyar Országos Levéltár? Hörcsik Richárd a három órát sokallta, másfél óra t elt el pontosan, elnézést kérek, és azt kell mondanom, megismételem eredeti formájában azt, amit Pető Iván mondott: Én az öröklött nemzeti értékeink egyik legjelentősebbikének tekintem a kéziratos öröklött anyagot, benne mindenekelőtt a levéltárak gyűjtemé nyeit. Tehát egyáltalán nem periférikus kérdésről van szó, nemzeti örökségünk egyik pótolhatatlan, unikális értékéről egyfelől, másfelől jogállamiságunknak egy olyan bázisáról, amire legalább olyan mértékig kell vigyáznunk, mint bármilyen más felemlíthető örökségünkre. Az Országos Levéltár keletkezése sok minden mellett összefügg azzal is, hogy hajdani kiváltságosok nem különböztették meg magánirataikat a közhatalmi funkciójuk idején keletkezett iratanyagtól. Egy Esterházy nádor magánlevelezése, nádori leve lezése, birtokai gazdálkodása kapcsán keletkezett iratanyaga nem vált egyértelműen szét. A kiváltságos urak - és itt hozhatnám példák hosszú sorát , ömlesztve, majd formális szempontok szerint szétválogatva titkos, nyilvános, folyó ügyek stb. szerint csop ortosítva tárolták az iratanyagukat, és a fejlődésnek csak egy későbbi időszakán merült fel az itt is emlegetett keletkezési elvnek valami ősi formája, amelyik fokozatosan a szétbontás, a különőrzés irányába vitt. De a magyar alkotmányos jogfejlődésben, mé g a rendi világban megtörtént - európai példák nyomán is - a felfigyelés arra, hogy ez az ország érdeke ellen való. Felfigyeltek arra, és törvényes követelménnyé tették azt, hogy a hivatalt viselők, a hivatali működésük kapcsán, az országos közfunkcióik el látása során keletkezett iratanyagot adják közmegőrzésbe, azaz váljék el az, ami magánérdekű, és amennyire lehet, váljék el az, ami a közfunkcióval kapcsolatos, tehát közérdekű.
