Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 26. kedd, az őszi ülésszak 28. napja - Határozathozatal a Belügyminisztérium volt III/III. csoportfőnöksége hivatásos, valamint "szigorúan titkos" állományú tisztjei és hálózati személyei adatait tartalmazó 1990. február 14-én lezárt nyilvántartásának, továbbá az egykori államvédelmi szerv... - A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
1882 A törvényjavaslat kapcsán két dolgot szeretnék előrebocsátani. Az egyik, hogy a törvényjavaslatban szereplő összevonásnak és államosításnak, a most előttünk jogi formában megjelenő szövevénynek az oka nem má s, mint az, hogy a Kormány nem tudott megegyezni a levéltárakkal - a két levéltárral , és nem tudott megegyezni az MSZP tulajdonában lévő anyagokkal kapcsolatban. Nem tudom, hogy ki volt a kompromisszumkész, a kompromisszumképtelen, mint ahogy ahhoz sincs en információm, hogy az átalakulás milyen szervezeti, belső és más változásokkal jár. A Pető Iván által említett, nemzetközileg elfogadott alapelvre, miszerint az irattárat mint együttest nem szabad megbontani, épül minden jogállamnak a levéltári szabályoz ása. Hogy mi ennek az oka, arról én már nem kívánok beszélni. A törvény harmadik paragrafusában szerepel egy időpont, amelyik az 1.§t július 1jén léptetné életbe. Az eközti időszakban, tehát november végétől, illetve a hatályba lépéstől júliusig történik majd ez az átalakulás. No már most, ha ez az anyag, amelyet nem illik megbontani - és nem is akarja a kormányzat megbontani - egy az egybe átkerül egy átszervezendő, átszervezés alatt álló intézményhez, akkor az a kérdés az ellenzéki politikus számára, ho gy mi történik közben ezzel az anyaggal. Miután átszervezések folynak, vajon ezt az anyagot egy az egyben zárolják, vagy pedig egy adott intézményhez telepítik. Az egy adott intézmény ez esetben nem közvetlenül és nem konkrétan belátható, hiszen az Új Orsz ágos Levéltárhoz vagy a másikhoz kerül. Ez csak egy olyan kérdés, amire azt hiszem, egyszerű választ lehet adni, és ez nekem még nem probléma. Ennyit az 1.§ról most. A 2. §t véleményünk szerint el lehet fogadni nagyjából. Ami viszont az utolsó mondatban szereplő kutathatóságot illeti, ott két dolog jelentkezik. Az egyik, hogy ez nem jelent mást, mint egy lehetőséget. Lehetőséget a kutatásra - a kutatásnak , de lehet lehetőség a kutathatóságra, vagy lehet, hogy csak a hatóságnak. Ezt nem igazán látni még most, jelenleg. Azonban mi ennek az oka? Vane garancia arra, hogy ez a kutathatósági szabályzat vagy szabályozás olyan jellegű lesz, amelyik megfelel az érdekeknek. A kissé rosszmájú, de tapasztalatokon alapuló előfeltevésem szerint ez a biztosíték nem ál l fenn, hiszen a volt Állami Egyházügyi Hivatal iratait a Parlament emberjogi bizottsága egy határozat alapján kívánta átvizsgálni egy hatpárti bizottsággal. És - mint ahogy erre bizonyára emlékeznek képviselőtársaim - Andrásfalvy úr ezt - és általa a Korm ány - semmibe vette. Semmibe vette a törvényhozó hatalom döntését, akaratát, ezzel korlátozva azok szabad cselekvését, azok munkáját, akiket a polgárok közössége felruházott a népképviseleti hatalommal. Ezt tehát nemcsak ellenzéki politikusként kell hangsú lyoznom, hanem az önök szempontja is azt diktálja, hogy ezt a tapasztalatot ne hagyjuk figyelmen kívül. A kérdés számunkra ezután tehát az - ami az anyagok kutathatóságát illeti , hogy ilyen jogkört bízhatunke a Kormányra, a miniszterre. A válasz: nem, t isztelt Ház, nem bízhatunk. Ekkor viszont felmerül a kérdés, hogy kire bízhatunk. Vane megfelelő megoldás? A FIDESZnek az az álláspontja, hogy a Politikatörténeti Intézet levéltárából - és az ilyen hasonló iratokból - létre kell hozni egy országgyűlési l evéltárat. Ennek a levéltárnak az Országgyűlés elnökének a felügyelete alatt kell működnie. Itt két probléma jelentkezik, amelyet a döntésnél mérlegelni kell. Ez a kettő a következő: a levéltári törvényerejű rendelet kapcsán figyelembe kell venni, hogy ame nnyiben élő államtitkot tartalmaz a dokumentum, az csak a létrehozó engedélyével kutatható. Ez jelen esetben az Országgyűlés. A másik ilyen problémakör a személyiségi jogok védelme. Erről még nem hangzott el - emlékeim szerint - hozzászólás. Ezt olymódon k ell kezelni, hogy meg kell nézni, mi tartozik az általános hozzáférhetőség köréhez, valamint a későbbiekben - s ezzel egyidőben is - gondoskodni kell arról, hogyha fennáll a személyiségi jog különös sérelme, mely iratanyagokat szükséges zárolni. A nem hozz áférhetőnek nyilvánított iratok őrzéséről úgy kell gondoskodni, hogy azokhoz sem magánszemély, sem a végrehajtó, törvényhozó vagy a bírói hatalom képviselői ne férhessenek hozzá.
