Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 26. kedd, az őszi ülésszak 28. napja - Határozathozatal a Belügyminisztérium volt III/III. csoportfőnöksége hivatásos, valamint "szigorúan titkos" állományú tisztjei és hálózati személyei adatait tartalmazó 1990. február 14-én lezárt nyilvántartásának, továbbá az egykori államvédelmi szerv... - A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - VARGA JÁNOS, DR. (MDF)
1877 Levéltár különállásának megszüntetését, valójában csak újraegyesítést hajt végre, olyant, mint ami a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumnak a Magyar Nemzeti Múzeumba való beolvasztásával puszta miniszteri rendelettel már megtörtént. A törvényjavaslat másik tervezett eleme annak deklarálása, hogy a volt MDP és volt MSZMP iratanyaga állami tulajdonnak minősül. Felesleges annak részletezése, hogy m indkét szervezet az állampárt funkcióját töltötte be. 1948tól e pártok döntöttek az ország, a társadalom minden lényeges kérdésében, és szabták meg az állami szervek számára is kötelezően a követendő utat. A náluk keletkezett iratanyagban ez a funkció tük röződik. Ezért jellegükből eredően már keletkezésüktől fogva az államot illetik, és semmiképpen sem jelenthetik egy olyan szervezetnek, jelesül az MSZMPnek a tulajdonát, amely jelenünkben az életnek és társadalmunknak csak egy szektorát fogja át. Egyébkén t az 1969. évi törvényerejű rendelet megkísérelte az akkori MSZMPt társadalmi szervként kezelni, és mind az ő, mind a jogelődjét jelentő MDP iratanyaga felett az ország összes szervére kötelező jogszabályokat érvényesíteni. Az MSZMP azonban külön párthatá rozattal vonta ki magát ezen szabályok alól. Ezzel önmaga deklarálta, hogy nem a létező társadalmi szervezetek egyike, hanem az államnak a legfőbb, sőt a törvényeken is felülálló szerve. Olyan, amely igényt tart az állam és társadalom egészének irányításár a, és ezt az igényt a gyakorlatban érvényesíti is. Ezzel valójában ő maga ismerte be akaratlanul, hogy a közhatalom gyakorlása során keletkezett iratanyaga közhatalmi tulajdon. Magától értetődő, hogy a tulajdonjog nem lehet egy olyan szervezeté, amelynek k özhatalma megszűnt, és ez a tulajdonjog kizárólag a közhatalom gyakorlóját, az államot illeti meg. Vagyis jelen esetben nincs szó államosításról, hanem pusztán arról, hogy a tényleges jogi helyzet törvényes formában is kifejezést nyer, ahogy ez minden jogá llamban szükségszerű követelmény. Tisztelt Ház! Abban a pillanatban, hogy a jelen törvénytervezet nyilvánossá vált, képtelen és tarthatatlan aggályok kaptak lábra, sőt vádaskodások keltek szárnyra. Az egyik szerint a Kormány, illetőleg pártjai azért rángat ták oly sietve elő most ezt az ügyet, mert beleillik az olyan törvényeknek, illetőleg tervezeteknek a sorába, mint az elévülési vagy a III/IIIas, amelyekkel állítólag megpróbálják a feszültséget élezni, a társadalmat megfélemlíteni. Ez az állítás egyszerű en nevetséges. A két levéltár újraegyesítésének kérdését még a pártállam utolsó kormányának művelődési minisztere, Glatz Ferenc úr hozta 1989 nyarán szőnyegre. Az MSZMP iratanyaga ügyén, rendezésének szükségességéről már 1989 óta megmegújuló vita folyik a tömegkommunikációs eszközökben, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium pedig több mint egy éve kezdett tárgyalásokat az MSZPvel, illetőleg annak politológiai intézetével annak érdekében, hogy konszenzus alapján rendeződjék az iratanyag sorsa, illetőleg jogállása. A tárgyalások azonban ez év szeptemberében eredménytelenül végződtek. Ebben a helyzetben a kormányzat választhatott: vagy a társadalom érdekével ellentétesen járva el meghajlik az MSZP makacssága előtt, vagy pedig törvényes eszközhöz nyúlva lép előre. Jelen javaslat beterjesztésével az utóbbit tette. A másik vád, hogy a törvényjavaslat bizalmatlanságot fejez ki, egyszersmind a társadalom bizalmatlanságát éleszti az MSZP iránt. Itt azt kell látni, hogy e bizalmatlanság sokakban valóban létezik. D e eloszlatásának éppen az a legcélszerűbb módja, ha az iratokat nem az MSZP birtokolja, ha felhagy eddigi ellenállásával, és képviselői is megszavazzák a vonatkozó törvénytervezetet. Hallatszanak olyan hangok is, hogy az iratanyag jelen kezelésének változt atása csak azt a célt szolgálja, hogy a Kormány, illetőleg egyesek hozzájuthassanak olyan iratokhoz, amelyekre alapozva perek százai indíthatók el. Ezzel kapcsolatban csak annyit: Ha az elévülési törvény hatályba lép, akkor az arra illetékes szerveknek, üg yészségeknek és bíróságoknak, az ő megkeresésükre bármely levéltár, bármely kézirattár, bármely intézmény vagy szerv, így az MSZP is köteles lesz a vonatkozó iratokat
