Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 26. kedd, az őszi ülésszak 28. napja - Határozathozatal a Belügyminisztérium volt III/III. csoportfőnöksége hivatásos, valamint "szigorúan titkos" állományú tisztjei és hálózati személyei adatait tartalmazó 1990. február 14-én lezárt nyilvántartásának, továbbá az egykori államvédelmi szerv... - A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
1873 Magyarországon. Ez elsősorban a legújabb kori anyagokat érinti. Vannak olyan szabályok, amelyek érthetetlen, a mai politikai viszonyok között elfogadhatatlan korlátozásokat tartalmaznak, és vannak olyan sza bályok, amelyek más szempontból aggályosak, ahogy szokás mostanában mondani, mert esetleg személyiségi jogokat hátrányosan érintenek. Ez is egy olyan ügy, amit átfogóan kéne szabályozni egy levéltári törvényerejű rendelet módosítása kapcsán. Előfordulnak - ezt talán kevesen tudják a Parlamentben - törvénysértések: a levéltári törvényerejű rendeletet, bizony, megsértik Magyarországon. Ha már itt tartunk, erre is felhívtam a figyelmet. Nem mellékes, hogy - racionális okokból - a Belügyminisztérium például nem tartja be a vonatkozó törvényerejű rendeletet, nem tesz eleget azoknak az előírásoknak, amelyek a levéltári törvényből adódnak. Ezzel a dologgal is érdemes lenne foglalkozni. Egészében véve azt kívántam csak illusztrálni, hogy amit az államtitkár úr említ ett - vagy futólag említett , az bizony, valóban áll: egy átfogó levéltári törvényre lenne szükség, és nem biztos, hogy az a legszerencsésebb mód, hogy ha valami aktuális, megoldandó feladatot lát valaki, vagy valóban van ilyen feladat, akkor egy részkérd éshez hozzányúlva, szabad egy törvényerejű rendelettel idejönni a Parlament elé, a legsűrűbb dologidőben - ahogy szokás mondani. A levéltári törvény gyakorlatilag két éve, vagy lehet, hogy még hosszabb ideje készül. Én nem nagyon látom az okát annak, hogy miért nem készül el a levéltári törvény, és miért nem lehet egy átfogó szabályozással mindazokat a problémákat, amelyeket említettem, és amelyeket e törvénymódosítás kapcsán kíván a Kormány megoldani - még egyszer mondom - átfogó levéltári törvénnyel kezel ni. Említettem - és röviden erre is kitérnék - a tájékoztatás hiányát. Ebben a Parlamentben, ahogy jeleztem, néhány ember ismeri részletesen ezt a problémát, és a többségnek úgy kell dönteni egy kérdésben, hogy az alapvető ismeretekkel nem rendelkezik, rán k van hagyatkozva, az egymásnak esetleg ellentmondó érveinkre van hagyatkozva, hogy meggyőződjön arról, illetve eldöntse, hogy ezeket a kérdéseket hogyan lehet kezelni. Az én véleményem szerint egy ilyen ügyet - intézmények átszervezését, iratok államosítá sát - csak úgy lehetne korrekten eldönteni, ha a megfelelő bizottság - például a kulturális bizottság - meghallgatná azokat a levéltáros szakembereket, azokat a vezető levéltárosokat, akik ezekben az ügyekben járatosak, utána alakítaná ki az álláspontját, esetleg meglátogatná azokat az intézményeket, amelyeknek a sorsáról döntene. Mondjuk, például, azok a pártiratok, amelyekről itt beszélünk és beszélni fogunk, itt vannak a Parlamenttel szemben, 300 méterre - el tudnám képzelni, hogy a kulturális bizottság a döntés előtt egy látogatást tegyen ebben az archívumban, és megnézze, hogy egyáltalán mi a helyzet, hogy ne fordulhasson elő, hogy valaki őrlőgépek hangját véli hallani anélkül, hogy esetleg megtekintené, tényleg létezneke őrlőgépek a közelben, ebben a bizonyos archívumban. Azt gondolom tehát, hogy az érdeklődő képviselők és a megfelelő bizottság a döntés előtt jó lenne, ha az ilyen ügyekben körül tudna nézni, alaposabban tudná tanulmányozni az ügyet. Mert ezek - bármilyen jelentéktelen méretű is a dolog , amiről döntünk, a Parlament egész tevékenységét illetően - mégis csak jelentős és hosszú távú döntések. Elnök úr szokta elmondani - és teljesen egyetértek vele , hogy a levéltári iratanyag a nemzeti vagyon nagyon fontos része, a nemzet szellemi tulajdon a - természetesen fizikai tulajdona is, de a nemzet számára nélkülözhetetlen; nem mindegy, hogy hogyan döntünk ebben az ügyben. Szeretnék néhány illusztrációt hozni arra, hogy ebben a valóban nagyon rövid, három paragrafusból álló törvényben hogyan érhető tetten az, hogy ez egy sebtiben összeállított javaslat, egy rosszul előkészített törvényjavaslat. Maga a törvényjavaslat az 1. §ában az Új Magyar Központi Levéltár és az Országos Levéltár összevonásáról rendelkezik. Én elfogadom az érveket, mármint azt, h ogy két levéltár helyett egy levéltár jobb, vagy három állást is meg lehet takarítani, ha közös az igazgatóság. Ahogy az államtitkár úr mondta, a fizikai különálláson ezzel az intézkedéssel nem lehet változtatni, tehát alapjában véve nem lehet megváltoztat ni ennek a két intézménynek a működését - de valóban,
