Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 25. hétfő, az őszi ülésszak 27. napja - A Belügyminisztérium volt III/III. Csoportfőnöksége hivatásos, valamint "szigorúan titkos" állományú tisztjei és hálózati személyei adatait tartalmazó 1990. február 14-én lezárt nyilvántartásának, továbbá az egykori államvédelmi szervek és karhatalmi ... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ROSZÍK GÁBOR (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF)
1855 következmények levonása megtörtént. Aztán megdöbbentem, hogy milyen nagy publicitást is kapott, milyen gyorsan döntött a kiegyezés után parlamentünk, és hogy milyen egyszerűen megtalálható ez jelenleg is az irodalmunkban, lexikon foglalkozik vele. És milyen következetes volt a kiegyezés utáni parlamentünk, amikor bizony az akkori rendszert, a megtorló rendszert, amely közel sem volt olyan véres, mint az '56os szabadságharc után elhúzódó gyilkos terror, alattomos terror, mi lyen módon tette lehetetlenné… (zaj) … Megvárom, míg ott összevissza pakolgatnak. (Közbeszólás: Nem pakolnak!) Nem? Bocsánat. Tehát megdöbbentett az, hogy milyen gyorsan zártuk le 1867 után a történelmünknek ezt a szennyes korszakát, és bizony ott taccsra tették a Bachhuszárokat is, és nem lettek kiszolgálói az új, felépülő polgári demokráciánknak, amelynek dinamikus fejlődését azért nem hinném, hogy volna olyan ember, aki ma kérdőjelezné. Nem MDFes párti és nem koalíciós párti boszorkányüldözésről beszé lünk, amikor állítólag ez a törvényjavaslat félelmet kelt ugyanúgy, mint a Zétényi - Takácsféle elévülési törvény. Kérem tisztelettel, nem hiszem, voltam az elmúlt fél évben száz helyen nagygyűlésen vagy fogadóórán, és nem érzek félelmet. Érdekes módon va n félelem a társadalomban, de pont azokkal a személyekkel szemben, a besúgókkal szemben, a - hogy mondjam - ki nem deríthető dezinformátorokkal szemben valóban van félelem. És ha még ezt megspékeljük, mert ennél a törvényjavaslatnál szóba kerülhet az is, v an félelem a gazdasági hatalmasságokkal szemben, akiknek jelentős része ilyen módszerrel kerülhetett vezető beosztásba, mi pedig most jelenleg ezzel az elhúzódó lassú, körülményes törvényhozással kifejezetten megerősítjük pozícióikat. Kérem tisztelettel, a hatalomváltozás után még itt járunk, hogy megnevezhetjüke ezeket az emberi kezdeményezéseket? Hát elnézést kérek, hát valami megdöbbentő, hogy félelemről beszélnek a másik oldalon. Én nem tudom például, hogy kinek kell megbocsátani. Nem tudom megbocsátan i, mert nem jelentkezik. Egyetlenegy jelentkezett, a Horn Gyulában legalább volt annyi gerinc, neki isten bizony megbocsátok, hogy karhatalmista volt. Na de kérem tisztelettel, ma itt a szerecsenmosdatásban már nem is volt senki sem bűnös, viszont van nagy on nagy bűnös, van egy bűnös nép, és ez a bűnös nép micsoda. Ezt tanították az iskolában nekünk történelmünkben, hogy mi fasiszták voltunk meg nem tudom micsoda, most pedig kollaboránsok. Azért, mert véletlenül jogot végeztem levelező tanfolyamon? Hát borz alom ez a rosszul sikerült, apolitikus és döntésképtelen parlamenti vitánk. És ha most meghozzuk ezt a törvényünket, amelyiknél valóban erkölcsi kötelessége, hogy aki ilyen hernyó volt vagy besúgó volt, vagy egyéb, az tűnjön el a politikai palettáról, amel lett, hogy én megbocsátok neki. Na de hát ezek után mi fog történni? Meghozzuk a törvényt, aztán ha éppen a köztársasági elnök urunknak - bocsánat, amit mondok - jól előkészítjük a magyarországi tartózkodását, akkor majd nem fogja aláírni, elküldi az Alkot mánybíróságnak. Ha az nem tetsző döntést hoz, akkor nem írom alá, és akkor tovább maradunk abban az ex lex állapotban, hogy még egyetlenegy besúgót, egy vacak verőlegényt vagy nem tudom mit nem tudunk arrébb állítani. A következtetés pedig a következőfélek éppen hangzik városokban, falvakban: Hát ezekkel még a demokratikus Parlament sem bírt el, hát ezek ott akkora urak. Hát kérem tisztelettel, kockára tesszük a saját parlamentáris demokráciánkat. Mit tettek ezzel szemben elődeink? Kérem tisztelettel, megtal álható: Magyar nemzet története. Nem MDFes történészek írták, nem is ellenzéki történészek írták, hogy 1848 és 1867 között mi történt. Leírja, és tíz hosszú oldalon keresztül, nevekkel megnevezve, hogy ezeket a szemét, akármilyen embereket pedig a nemzet megvetése kísérje. Hát mi nem tudjuk, hogy kit vetünk meg! Lassan már odáig eljutottunk a kollektív felelősség viszonyában, hogy saját magunkat is megvetjük, mert kollaboránsak vagyunk.
