Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. év IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALOGH GÁBOR (KDNP)
1783 Elutasítjuk, mert a területfejlesztési koncepciók sürgős tárgyalásának elutasításával és az előttünk fekvő javaslat tanúsága szerint is a Kormány továbbra is a passzív eszközökre helyezi a súlyt. Ez pedig olyan kényszerpálya, amin nincs megállás. Elutasítjuk, mert önmagában ez a törvény semminemű garanciát nem nyújt arra, hogy egy év múlva, esetleg még korábban nem lesze szükség újabb hasonló módosításra. A szab addemokraták ezzel szemben kezdeményezik és támogatják azokat a javaslatokat, érkezzenek azok a Ház bármely oldaláról, amelyek a területfejlesztési koncepciókkal ötvözött aktív foglalkoztatáspolitikát helyezik előtérbe. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖ K (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Balogh Gábor képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. Talán még a 10 percbe belefér. Felszólaló: Balogh Gábor (KDNP) BALOGH GÁBOR (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Igyekszem gyorsan f ölolvasni, mert az elejétől végéig, úgy gondolom, hogy eléggé fontos dolgokat tartalmaz. Az országot járva, bizonyára önök is találkoztak már boldog munkanélküliekkel, akik munkanélküli járadékukból és egy kis mellékesből most jobban élnek, mint amikor dol goztak. Gondoljunk az osztrák határ mellett lakókra. Olyan munkanélküliekről van szó, akik nem gazdasági csapásként élik meg munkanélküliségüket, hanem kellemes életformaként, s akik nemegyszer felháborodást keltenek azokban, akik dolgoznak, de sokkal keve sebbet keresnek, mint amennyit például a munkanélküli járadékként kap. Az ilyen boldog munkanélküliek, bár munkájuk által gazdagítják az országot, virágoztatják a háttérgazdaságot. Egyes becslések szerint körülbelül 200 milliárd forint, más becslések szeri nt ennek többszöröse forog így közkézen. Ha a bruttó jövedelemkiáramláshoz viszonyítjuk, ami 1990ben 1800 milliárd forint körüli összeget tett ki, akkor sem elhanyagolható ez a pénzmennyiség. Ez a 200 milliárd forintos adat tetemes összeget fejez ki, s ha komolyan vesszük, akkor az is igaz, hogy a gazdasági liberalizmus következtében valahol valamit elrontottunk. Olyan gazdasági csapdába sétáltunk bele, amelyet eleinte mellékterméknek, a piacgazdaság melléktermékének tekintettünk. De ilyen hatalmas összegn él, amely a jövő évi tervezett költségvetési hiány kétszeresét teszi ki, már nem lehet szó csupán melléktermékről. Egyre inkább megfontolandó, hogy helyes irányt választottunke, helyesen döntöttünke akkor, amikor ennyire liberális munkanélküliségi törvén yt fogadtunk el. Tapasztalatom szerint a nyugati országok, a liberális gazdaságpolitikát nem számítva, többnyire azért veszik természetesnek a munkanélküliséget, hogy ezzel is csökkentsék az eladósodás miatt keletkezett gazdasági feszültségeket, megakadály ozzák, hogy adósságszolgálati mutatójuk közvetve tovább romoljon, vagy megkadadályozzák, hogy az IMF vegye át gazdaságuk irányítását. Ezért hoznak ilyen foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket, mert csak így válik lehetővé számukra, hogy saját maguk határoz zanak gazdasági és társadalmi fejlődésükről. Hazánkban némileg hasonló motivációk játszottak közre, amikor elindultunk a munkanélküliség irányába, s engedtünk a liberális gazdasági logikának, a szerkezetváltásra helyezve a hangsúlyt. Viszont már most fel k ell hívni a figyelmet arra a tényre, amire már annak idején a hatpárti megbeszélés során utaltam, hogyha egyre több aktív korú kerül ki a foglalkoztatási hálóból, akkor a munkanélküliség életstílussá, életformává alakul, s ha a kellő időben nem intézkedünk , komoly nehézségekkel kell számolni például a bűnözés, az elszegényedés és még sorolhatnám, mi miatt. Az eltelt közel egy év alatt a munkaügyi miniszter úr is tapasztalhatta, hogy egyes régiókban, például BorsodAbaújZemplén megyében, amikor intézkedett, hogy a munkát megtagadók, illetve a dolgozni nem akarók munkanélkülijáradék folyósítását állítsák le, akkor az ügyintézőket késsel életveszélyesen megfenyegették, úgyhogy rendőri erőt kellett kirendelni és végeredményben tovább kellett folyósítani a jára dékot.
