Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - MIHÁLY ZOLTÁN, DR. a gazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KAPITÁNY FERENC, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BECKER PÁL, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
1700 szükség, hogy rövid távon – tehát 1992ben is – bizonyos tűréshatáron belül tudjuk tartani a költségvetés hiányát, hanem azért is, mert ezek az új adótörvények a pia cgazdaság szükséges kellékei. Az országgyűlési adóviták a most elsőként benyújtott fogyasztási adótörvénnyel kezdődnek. Ebben az esetben is, mint az adótörvények során mindig, két alapvető kérdést érdemes feltenni. Az első, hogy milyenek a törvény közvetle n gazdasági és szociális kihatásai. Másodszor pedig – mintegy kilépve a mostani helyzetünkből – azt célszerű megnézni, hogy ez az adótörvény szellemében eltávolíte minket az olyan kívánatos céltól, a fejlett piacgazdaság kiépítésétől, vagy pedig éppen köz elebb visz hozzá. A fogyasztási adókat – ahogyan ezt az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslat is teszi – a fogyasztási támogatásleépítéssel párhuzamosan érdemes tárgyalni. Ha így járunk el, azonnal rájövünk, hogy a magyar adórendszerben az összes adók hoz képest az elmúlt két esztendőben ezen a területen voltak a legradikálisabb változások. A magyar adórendszer piaci irányú reformjaiban itt volt legnagyobb léptékű előrehaladás, amely – és ezt sem szabad elhallgatni – országunkban a munkanélküliség melle tt az egyik legnagyobb társadalmi feszültséggel járó lépéssorozat volt. A változások radikalizmusát jól kifejezi, hogy alig két év alatt Magyarországon gyakorlatilag megszűntek az alapvető fogyasztási cikkek körében a korábban igen jelentős ártámogatások, ugyanakkor pedig a nem alapvető fogyasztási cikkekre kivetett adók megnőttek. Hogy ez az adónem milyen jelentős szerepet tölt be az állam költségvetési forrásai között, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy az 1992es költségvetési előirányzatban az összes állami bevételnek már több mint egyötöde ebből az adótételből származik. Míg korábban az árkiegészítések lefelé torzították az árcentrumot, addig a fogyasztói adó az árszint általános emelkedését vonta maga után, más megfogalmazásban egy felfelé irányuló á rtorzulást okozott. A fogyasztási adónak, azon kívül, hogy a belső fogyasztást korlátozza és az exportot preferálja, tehát egy ilyen árcentrumelmozdító hatása is van. Ha az adók tárgyalása során nem csak a költségvetési szempontot tartjuk szem előtt, akko r azt a kérdést kell feltennünk, hogy ez az újfajta eltérítés megfelele a piacgazdaság és ugyanakkor a szociális igazságosság követelményeinek. A fogyasztási adókat illetően gazdasági racionalitási szempontból egyet lehet érteni azzal, hogy a költségvetés ben az általános forgalmi adót bizonyos mértékig ki kell váltani a fogyasztási adóval. Kettős értelemben is: egyfelől a forgalmi adó szintjén csökkenteni lehet, ha a fogyasztási adó szintje emelkedik; másfelől a jelenleg még a forgalmi adókulcsokban fellel hető differenciáló funkciókat a fogyasztási adóra lehet átvinni, amely szociális és egyéb szempontú differenciálásra a forgalmi adónál adótechnikai szempontból sokkal alkalmasabb. A gazdasági racionalitás elve tehát azt diktálja, hogy a fogyasztási kiadáso k szerkezetét nem a forgalmi adón, hanem a fogyasztási adón keresztül célszerű befolyásolni. Mivel ezek a tendenciák a most benyújtott adótörvényjavaslatban fellelhetők, ezért ebben a vonatkozásban a beterjesztett fogyasztási adótörvénnyel egyetértünk. A törvényjavaslat ugyanis amellett, hogy rövid távon növeli a költségvetési bevételeket, a piacépítés követelményeinek is megfelel, miközben a szociális igazságosság követelményeit is igyekszik kielégíteni. Sajnos egy elszegényedő társadalom aligha képviselh et más álláspontot – még ha ez gyakran demagógnak tűnik is – , mintsemhogy fizessenek a gazdagok. Ugyanis szociálpolitikai szempontból az alapvető cikkek ártámogatásának oly keserves, de szükséges felszámolása könnyebben elviselhető, ha azt az élvezeti és l uxuscikkek megfelelő szintű megadóztatása kíséri. Ha azonban ez így van, úgy e törvényjavaslatban ez utóbbi álláspontot is következetesebben kellene képviselni. Az egyes termékek és termékcsoportok adózási tételeiben megjelenő jelentősebb változásokat szám ba véve a törvényjavaslatban felsorolt adótételcsökkentéseket meg kell fontolni. Tudom, hogy ez nem ennek a fogyasztási adótörvénynek a témája, hiszen a melléklet csak segítségként szerepel számunkra a törvényjavaslatban és a költségvetési vita során kell ezekről a tételekről
