Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 18. hétfő, az őszi ülésszak 25. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1991. évi törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az 1991–1992. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
1691 rendelkezésre az expo megrendezésére, hanem hogyha re ndelkezésre állnak, a költségvetési hiányt növeli, hiszen ez egy kiegyensúlyozatlan költségvetés, ez azt jelenti szerintünk, hogy az expo felépítése és ennek az ára, hogyha belső adósságállománynövekedésben jelentkezik, akkor ez azt jelenti, hogy a követk ező generációkra hárítjuk át annak a költségét, hogy mi most expót fogunk rendezni, és ehhez egyszerűen mi nem akarunk hozzájárulni és nem is tudunk hozzájárulni, hiszen nekünk ezt rendkívül nehéz elfogadni, hogy egy expo fejlesztést a következő generációk ra hárítunk át. Azonban, hogy nemcsak a FIDESZnek nehéz ezt elfogadni, hanem a közgazdasági elméletben is rendkívül problematikus a fejlesztéseknek ez a formája. Engedjék meg, hogy a Musgrave házaspár: Public finance in theory and practice című munkájából idézzem a következő részt:… (Közbeszólás jobbról: Kímélj meg!) … "Jóllehet a tehermegosztás, teheráthárítás mechanizmusa használható egy állami, közösségi beruházás költségeinek időbeli szétterítésére, eloszlására, ám sajnos nem használható egy fejlesztés i program költségeinek szétterítésére. Ennek az az oka, hogy egy ilyen program önmagában is megköveteli, hogy az összes tőkeberuházás nőjön. Ám semmivel sem juthatunk közelebb e cél eléréséhez, ha az állami tőkefelhalmozást belső hitelből finanszírozzuk, m ivel ez a magánberuházások egyidejű visszaesését vonja maga után. Így sajnálatosan a belső eladósodáson keresztül történő tehermegosztás mechanizmusa épp abban az esetben nem alkalmazható, amelyben pedig a leginkább megfelelőnek tűnik." Ezt természetesen a bban a kétpercesben, amelyben megpróbáltam ezeket a gondolatokat felvázolni, nem tudtam ilyen részletesen elmondani, azonban Kádár Béla úr reflexiójában azt állította, hogy én valószínű járatlan vagyok a közgazdaságtudományban, hiszen különbséget tehetnék a keresletélénkítő és a kínálatélénkítő gazdasági programok között, és az ő állítása szerint az expo az kifejezetten nem keresletélénkítő, hanem kínálatbővítő gazdaságpolitika volt. Hogyha valaki kíváncsi a pontos szövegre, nem akarom felolvasni, itt van a jegyzőkönyvben. És ő arra is utalt, hogy nézzek utána a közgazdasági irodalomban. Én utánanéztem, ezért aztán azt mondom, hogy tényleg ő is azt fejtegette, hogy nem akar közgazdasági iskolamester szerepben játszani, tényleg nem szerencsés, mert egyszerűe n nincsen igaza ebben az állításban. Szeretném felolvasni, hogy hogyan definiálódik a kínálat oldali közgazdaságtan Pearce: The dictionary of modern economics című munkájában, amely egy ilyen közgazdasági kézikönyvnek mondható. (Derültség. Zaj.) "A kínálat ösztönző gazdaságpolitika, illetve az azt elméletileg megalapozó kínálatoldali közgazdaságtan a termelési tényezők kínálatát és hatékony felhasználását akadályozó gátak leépítésére összpontosít. E gátak közül a legfontosabbnak a munkára és a beruházásra v aló ösztönzöttség hiányát tartják, ami az adók szerkezetéből és színvonalából, továbbá az erőforrások hatékony allokációját gátló intézményekből és szokásokból fakad. Az ebből az elméletből következő gazdaságpolitikai recept tipikusan az adókulcsok csökken tésére, illetve a munka- és termékpiacokon folyó versenyt fokozó intézkedésekre épül." Azt gondolom, ez igazolja azt, hogy ez az expoberuházás egyáltalán nem azt a célt szolgálja, amire itt, a vitában Kádár Béla úr megpróbált utalni. Végezetül, Elnök Úr, Tisztelt Ház! Azt gondolom, az a gazdaságpolitika, illetőleg az a politika, amely az ország válságból való kivezetését és a nemzet felemelkedését – hogyha ilyen patetikus szavakat akarok használni – egy ilyen közgazdasági csodaváráson keresztül tudja csak elképzelni, és nem lát más kiutat az ország számára, mint hogy ilyen nagy ugrásokat tegyünk, tehát nem a szívós, kitartó munkára építkezik, hanem valami csodát, valami, nem tudom, milyen áldást vár, az alapvetően azt mutatja, hogy azok az emberek, akik így vélekednek, rendkívül pesszimisták az ország jövője szempontjából. Én azt mondom, hogy ne legyünk ennyire pesszimisták, legyünk egy kicsit optimistábbak – sírni ráérünk később is. (Derültség, taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) :
