Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 18. hétfő, az őszi ülésszak 25. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1991. évi törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az 1991–1992. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DARVAS IVÁN (SZDSZ)
1672 parlament … pardon… fővárosi önkormányzat elkövet, kell, hogy megkövessék azokat az elmúlt hónapokat, amit ebben a témában lejátszottak. A magam részér ől szeretném a tisztelt fővárosi önkormányzat figyelmét felhívni arra, hogy vizsgálja felül, hogyan jutott erre a döntésre, szemben a kerületek álláspontjával. Hogyan erőszakolták ki küszöb alatt bejuttatott egyes személyiségeiket, akik kérem szépen hívévé válnának rögtön ennek az önkormányzatnak, ha a lobbyt az ő számukra biztosítanák. Tudniillik arról van szó, hogy ki gazdálkodik a pénzzel, ki baz… ki gazdálkodik különféle… (derültség; közbeszólások balról.) . Igen, igen, jól tetszett érteni. …ki gazdálko dik kérem szépen, különféle koncessziós és egyéb jogosultságokkal? Tehát amikor a kérdés ennyire le van meztelenítve, akkor én azt hiszem, hogy miután visszakerült a döntés a Parlament elé, a Parlamentnek nincsen más dolga, hiszen ugyanolyan helyzetbe kerü lt, mint az előbbi időszakok különféle vitáival, amikor két teljesen ellentétes pólus alakult ki a Ház két oldalán, és az ellentétes pólus ellenére a Háznak döntést kell hoznia. Most sem tehet mást. Kádár Béla miniszter úr ugyebár elmondotta, hogy milyen f ekete nap volt, amikor elvetette a főváros a világkiállítás gondolatát, az előbb Deutsch Tamás képviselő úr elmondta ennek pontosan az ellenkezőjét. Ebből a két pólusból adódik, hogy mi azért vagyunk itt, hogy ebben a kérdésben döntsünk, hisz ezért küldtek bennünket ide. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Ráday Mihály képviselő úr kétperces reagálásra kér lehetőséget. Kérem. Felszólaló: Ráday Mihály (SZDSZ) RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Nincs megfontolt mondanivalóm, cs ak azt szeretném mondani, hogy örülnék, ha nem a tisztelt Házban vitatnánk meg a főváros utcaneveit, zászlóját és jelképeit. Erre a fővárosban van egy bizottság, rengeteg szakértővel dolgozva foglalkozik ezzel. A Schönherz Zoltán utcák száma fogy, de fog m aradni egy minden bizonnyal, és alakulnak az utcanevek. Én örülnék, hogyha akit ez érdekel, figyelemmel kísérné, és nem mondana más számokat, más dolgokat, mint amik a valóságnak megfelelnek. Én azt hiszem, hogy a főváros ötpárti parlamentje elég felkészül t arra, hogy ezekben a kérdésekben döntsön. 1930ban az Országgyűlés döntött a főváros szerkezetéről és különböző jogairól, elég rosszul. Nem kellene ezt újból megcsinálni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szólásra kö vetkezik Darvas Iván képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Darvas Iván (SZDSZ) DARVAS IVÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt le szeretném itt szögezni: a magam részéről lelkes híve vagyok az expónak. (Taps a kormánypártok soraiban. A szónok meghajlik a tapsolók felé.) Továbbmegyek! Az SZDSZ is lelkes híve az expónak. (Taps, derültség.) Soha senki nem mondta az SZDSZ részéről, hogy nem kívánja az expót. Ellenkezőleg. A Kormány és az e llenzék közötti véleménykülönbség korántsem abban merül ki, hogy önök szeretnének expót rendezni, mi meg nem. Vita kizárólag abban a kérdésben van közöttünk, hogy – kedvenc magyar színpadi szerzőmet, Csurka urat idézzem (derültség a baloldalon) – ki legyen a "bálanya". (Derültség.) Önök azt szeretnék, ha kudarc esetén mi mindnyájan, tízmillióan álljuk majd a cechet. Mi meg szerényen mindössze annyit javasolunk, hogy az fizessen majd rá, aki már most, jó előre is saját személyében és saját vagyonát kockára t éve vállalja a rizikót. Az idősebbek közülünk talán még emlékeznek arra az erőszakos, gusztustalan kampányra, amit a Rákosiérában folytattak a bolsevikok önző politikai céljaik finanszírozása érdekében. Tervkölcsönnek, békekölcsönnek nevezték, meg
