Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 18. hétfő, az őszi ülésszak 25. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1991. évi törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az 1991–1992. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
1667 A 2. szakasz (2) bekezdése azonban olyan elő, utó- és kiegészító rendezvényekről beszél, amelyeket a Világkiállítási Tanács által kiírt és elbírált pályázat alapján lehet ilyenné nyilvánítani. Az elő, utó- és kiegés zító rendezvények lehetővé tételével a javaslat burkolt módon kibővíti a szakkiállítás időtartamát, ami jelentheti azt is, hogy a Kormány nem tudja, melyen hosszú kiállítást rendezzen. Bizonyítja ezt az is, hogy a Programiroda 1991. szeptemberében készült tanulmánya a 100, illetve a 180 napos expo megrendezési lehetőségeit elemzi, a törvényjavaslat pedig egy harmadik variációról beszél. Rendkívül aggályosnak tartjuk – megintcsak a törvényjavaslat indoklását idézve – , hogy az elő, utó- és kiegészítő rendezv ényekre kiírandó pályázat elveit az a Világkiállítási Tanács határozza meg, amelynek részletes feladat- és hatásköreit a Kormány nem ebben a törvényben, hanem kormányrendeletben kívánja szabályozni. Garanciális szempontból ez a megoldás tarthatatlan. A mag yar jogrendszer több eleme is tartalmaz a pályázatokra vonatkozó kielégítő megoldásokat, például a versenytárgyalási tvr., az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló törvény, így ezek figyelmen kívül hagyása érthetetlen. A törvénytervezet 3. §a – amelyik a szakkiállítás területét kívánja meghatározni – a javaslat egyik gyöngyszeme. Mind az A, mind a B változat értelmében – idézem – "Budapest fővárosnak 80 hektár területet kell rendelkezésre bocsátania." A javaslat lakonikus rövidséggel s kérl elhetetlen következetességgel megfogalmazott állítása még véletlenül sem ad választ olyan apró, természetesen aggályoskodó kérdésekre, miszerint ki a kötelezettség alanya. A fővárosi önkormányzat? A fővárosi és kerületi önkormányzatok? A két változatban be határolt terület tulajdonosai és kezelői? Hölgyeim és Uraim! A törvénytervezet 4. §a a szakkiállítás megrendezésének gazdasági feltételeit, garanciáit hivatott szabályozni. Hadd nyugtassak meg mindenkit, hűen a tervezet feszes tempójához, a 4. szakasz szö vege még véletlenül sem a címben jelzett kérdésekről szól. A szakkiállítás gazdasági feltételeinek csupán egyetlen eleméről tesz említést, a garanciáiról itt nem szól, egyébként pedig a megrendezés szervezeti és intézményi kérdéseit taglalja. A nemzetközi kiállításokra vonatkozó, a korábbiakban már idézett egyezmény X. cikkely (2) bekezdése értelmében a Kormánynak kettős kötelezettsége van. Hivatalosan el kell ismernie a rendező jogi személyt, és szavatolnia kell azt, hogy a rendező jogi személy eleget tesz kötelezettségeinek. A javaslat 4. szakasz (1) bekezdésében megállapítja, hogy a szakkiállítás rendezője a jogi személyiséggel bíró programiroda, a szavatosság vállalásáról azonban nem tesz említést. Ez a hiány egy különösen érdekes problémára irányítja a figyelmet. A világkiállítási programirodát a 82/1990es minisztertanácsi rendelet hozta létre, amely rendelet megalapozta a programiroda jogi személyiségét. A programiroda – a kormányrendelet megfogalmazása szerint – maradványérdekeltségi rendszerbe sorolt költségvetési szerv. Ezt a jogállását jelen javaslat 5. szakasz (3) bekezdése is elismeri. A javaslat 4. szakasz (1) bekezdése tehát rendezőként ismeri el a programirodát, mint jogi személyt. A Kormány szavatosságvállalásáról – mint ahogyan említettük – n em szól. Teszi ezt akkor, amikor a rendezőként elismert jogi személy költségvetési szerv. A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. számú tvr. 102. §a értelmében a költségvetési szerv tartozásaiért a felettes szerve – jelen esetben az alapító Kormány – köteles helytállni. Hiába hallgat tehát a javaslat a Kormány szavatosságvállalásáról, az előbb idézett tvr. értelmében a Kormány köteles a programiroda tartozásaiért helytállni. Ebből a szempontból teljesen új megvilágításba kerül a javaslat 4. szakasz ( 3) bekezdésében szabályozott 30 milliárd forintnyi állami költségvetési hozzájárulás a szakkiállítás megrendezéséhez. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a 30 milliárd forintnyi kötelezettségvállalás meghatározásakor véleményünk szerint nem ebbe, hanem a k öltségvetési törvény szabályozási körébe tartozó kérdésről rendelkeznek. Felvetődik a kérdés, lehete ezután nem beilleszteni ezt a tételt a költségvetésbe, illetve mi történik akkor, ha valamilyen csoda folytán nem kerül be ez a
