Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 18. hétfő, az őszi ülésszak 25. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1991. évi törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az 1991–1992. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PETRENKÓ JÁNOS (MSZP)
1662 tettünk, mint azt mondani 1991ben a tisztelt Háznak, hogy ha Budapest nem vállalja a világki állítást, nem lehet azon a helyszínen, akkor legyen Gödöllőn. Köszönöm szépen. (Zaj. – Gyér taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Petrenkó János a Magyar Szocialista Párt részéről. (Zaj.) Felszólaló: Petrenkó János (MSZP) PETRENKÓ JÁNOS (MSZP) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Szeretném leszögezni, hogy én mint vállalkozó és mint képviselő az ország képviseletét tűztem ki célul. Nem hiszem, hogy aki nem a fejlődést, az előrehaladást, az ország alkalmazkodását tűzi a zászlajára, az méltó képviselője népünknek. Ma egy kis siker ennek az országnak úgy hiányzik, mint egy falat kenyér! Miért nem akarjuk mi, képviselők, hogy ez a siker bekövetkezzen? Erre a kérdésre szeretném megadni a választ – és remélem, nem fog mindenkinek örömöt okozni, főleg azoknak nem, akik a gazdaságot és annak a vélt sikereit a politika alá akarják gyűrni, teljesen. Az expo már rég nem gazdasági kérdés a parlamentben, hanem kemény politikai harccá alakult át – aminek én nem tudok maradéktalanul örülni, és egy általán, elfogadni. Hiszem, hogy Önöket, akik a tehetségtelenségüket már hónapok óta bizonygatják, egy ilyen megállapítás mit sem érdekel. De szeretném Önöknek, a jövő fejlődése akadályozóinak figyelmébe ajánlani, hogy minket, magyarokat csak a gazdasági e lőretekintés és a határidős cél megvalósítása vihet ki ebből a válságból. Egy ilyen célnak kell tekintenünk az expo megrendezését 1996ban. Egyszersmind azt is tudnunk kell, hogy a választók elég józanok ahhoz, hogy tudják, mit rontott el a Kormány, mit ne m; mit köszönhetünk a Kormánynak, mit magunknak, a magyar észnek, erőnek, szorgalomnak és erőfeszítésnek. Éppen ezért szeretném megjegyezni, hogy sokkal inkább szakmai síkra kellett volna terelni a vitákat, illetve kellene. Természetes, hogy egy ilyen hord erejű vállalkozás körül viták dúlnak. Úgy gondolom, akkor is így lenne ez, ha nem lenne a magyar társadalom a túlpolitizáltság mai állapotában. Ezzel együtt úgy érzem, hogy a politikai kérdések elé kellene tolni a szakkérdéseket. Attól függetlenül, hogy ne m vagyok politikus, továbbá hogy kedveleme a jelenlegi kormányt vagy nem, engem nem szomorítana el egy sikeres 1996os világkiállítás. (Taps a jobb oldalon és az MSZP soraiban.) Úgy gondolom, persze, hogy egy ilyen nagy rendezvényhez fontosak lehetnek a k övetkező alapfeltételek, amit eddig sem az írott anyagokban nem olvaastam, sem a felszólalásokban nem érzékeltem. Akarjae egyáltalán a Kormány és a koalíció az expo megrendezését? Ha igen, akkor miért nem egyeztetett állásfoglalást, és miért lehet a Kormá nyban stratégiai ellentét – a Kupa és Kádár miniszter urak ellentétes véleményére gondolok. És ez nem nyugtatja meg a képviselőtestületet sem. Mindenesetre én a 30 milliárd forintos kormánygaranciát nem tartom elviselhetetlennek. Vagy a koalíciós pártok h ozzászólásaiban olyan jelzéseket véltem felfedezni, amik arra engednek következtetni, hogy a Kormány, a koalíció nem a rendezvény nagyságának súlyával dolgozták ki, beszélték meg a stratégiai pontok végrehajtásának, végrehajthatóságának lehetőségeit és pub likálását. (Zaj.) Így nem történhetett volna meg olyan hozzászólás, mint Zsiros Géza képviselő úr szájából hallottuk – idézem: "Mint vállalkozó egy fillért sem tennék bele az expóba." De hogy a vállalkozói elméletét csillogtassa, megjegyzi, hogy a 30 milli árd forintot a mezőgazdaság fejlesztésére kellene fordítani. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy ebben az országban jelenleg mezőgazdasági túltermelés van. Így ide elsősorban piac kell. Az expo pedig – ellentétben vállalkozói elképzelésével – elsősorban a mezőgazdasági ágazatokhoz helybe hozza a piacot, mivel az expo 30 – 50 millió látogatója nem az eddig beáramló szegényebb külföldi polgárokat célozza meg. Így nem az út szélén fogyasztják el a zsíroskenyeret – persze, a papírt eldobva – , hanem a magyar spec ialitásokra kíváncsiak, és ilyenformán eladható lesz a hazai piacon a mezőgazdaság összes termelése. E fellendülés nemcsak az 1996os expo évében jelentkezik, hanem a sikeres
