Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 18. hétfő, az őszi ülésszak 25. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1991. évi törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az 1991–1992. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF)
1654 Azt hiszem, hogy abban mindnyájan egyetérthetünk itt, hogy egy sikeres, jól megrendezett expo, még hogyha – mondjuk – nullszaldós, akkor is csak használhat Magyarországnak. A sikernek az alapja, a biztosítéka a jó előkészítés kell legyen. A megfelelő előké szítést próbáltam én segíteni tavasszal, amikor itt az országgyűlési határozatról vitatkoztunk, tehát a világkiállításról szóló országgyűlési határozatról, méghozzá egy kiegészítő csomagnak a benyújtásával, amelyet aztán a Ház pontonként leszavazott. Ennek ellenére én annakidején ezt a határozatot megszavaztam, mert a Balsai miniszter úrnak a válaszában megtaláltam azt a mondatot, ami engem érdekelt. Idézem a június 3i jegyzőkönyvből a miniszter úr válaszát: "Nagyra értékelve mindazokat a javaslatokat, ame lyek már előre figyelmeztetik a kormányt, hogy szeptember 3oig terjedő időszakra milyen kérdésekre kell, hogy kiterjedjen a törvény, ezeket tudomásul vesszük, s ennek megfelelően fogunk lehetőséget adni a Parlament előtt, hogy véleményével végleges döntés t mondjon a világkiállítás ügyéről." Ez volt nekem az a biztató szó, aminek nyomán én a tavasszal megszavaztam az országgyűlési határozatot. A beterjesztett és leszavazott módosító indítványomat most nem óhajtom megismételni, csak két lényeges pontot emele k ki belőle. Előrebocsátom, hogy ezeket nem én találtam ki, hanem a Kormánynak a 3254/1990es számú határozatából vettem, s a két lényeges kérdés, amely nélkül szerintem nem lehet felelősen dönteni ebben az ügyben az, hogy az expo hogyan illeszthető be gaz dasági fejlesztési programjainkba, és hogyan illeszthető be ütemezve az infrastruktúra országos hosszú távú fejlesztési koncepciójába. A kormányprogramban – hogyha megtekinti valaki az l990 szeptemberében kiadott kormányporgramot – szerepel egy rövidke fej ezet a világkiállításról, ahol leírják, hogy az ökológiai szemléletnek át kell hatnia a világkiállításnak a megvalósítását is, illetőleg a rendezvényt is, tehát a kiállítás egyik központi gondolatává a környezetvédelmet kell megtenni. A környezetvédelmi ké rdések részletezése alól felment engem Pap János képviselő úr előadása, illetőleg Tarján Lászlóné mostani felszólalása. Csak egyetlenegy körülményre szeretném felhívni a figyelmet. A beterjesztett törvényjavaslatban két változatban szerepel a helyszín – A és B változatban – , ezek a programiroda által elkészített megvalósíthatósági tanulmányban az les és a 6os változatra hasonlítanak, de ahogy Pál képviselő úr felhívta erre a múltkor a figyelmet, nem egészen pontos a megfeleltetés. Most szeretném közölni ö nökkel, hogy az előzetes környezeti hatástanulmányt készítő Környezetgazdasági Intézet munkatársa a környezetvédelmi bizottság ülésén egyértelműen leszögezte, hogy csak a déli, tehát a B változat fogadható el környezetvédelmi szempontból. Az A változat – v agy les változat – környezetvédelmi szempontból előnytelen, és nem tehermentesíti a tehermentesíteni kívánt belvárost, és a városszerkezet javításához igen csekély mértékben járul hozzá. Miért mondom ezt? Azért, mert ez az les vagy A változat a városközp ontnak a kibővítését jelenti. Ezt átvitt értelemben úgy is mondhatnám, hogy fölfújja a tehermentesíteni kívánt belvárost ahelyett, hogy egy új súlypontnak a képzésével valóban tehermentesítené. Ellene lehet vetni ennek azt, hogy a szocialista városépítés k orszakában több új súlypontot próbáltak kialakítani Budapesten, és egyik sem volt túlzottan sikeres. De hát nem hiszem, hogy ez mértékadó lehet a számunkra, mert valószínűleg jól is lehet ezt csinálni, nemcsak az akkori módszerekkel és eszközökkel. Többen kifejtették a Kormány részéről a nyilvánosság előtt, hogy a főváros nélkül nem lehet megrendezni sikeresen az expót. Antall miniszterelnök úr is nyilatkozott ilyen értelemben. A múltkor Kuncze Gábor képviselő úr második megszólalásában – azt hiszem, hogy e z az első vitanapon volt, tehát nem a vezérszónoklatban, hanem egy válaszban – megemlítette, hogy kompromisszumot kell keresni ez ügyben. Én is ennek a híve vagyok. Tahát azt szeretném, hogyha például a főváros nem az Alkotmánybíróságot próbálná helyettesí teni, hogy ő kimondja egy törvényjavaslatról előzetes normakontrollt végezve, hogy ez alkotmányellenes, hanem élne a jogaival, mint ahogy a fővárosi törvény esetében élt is, s felterjesztést küldene Szabad György elnök úrnak, hogy mit is szeretne látni ebb en a törvényben.
