Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 18. hétfő, az őszi ülésszak 25. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
1637 Mindenesetre én ilyen babérokra nem törekszem, ennél sokkal szerényebb az, amit el szeretnék mondani. Az állam semlegességének elvéről szeretnék néhány szót szólni és arról, hogy milyen tényezők azok, ame lyek a modern államnak ezt az egyik legfontosabb jellemzőjét a mai magyar politikában – szerény nézetem szerint – fenyegetik. Az állam semlegessége egy olyan elv, amelyet viszonylag későn fogalmaztak meg a jogelméletirodalomban, de maga az elv a késő rene szánsztól kezdve közismert. Ez azt jelenti, és itt Karl Schmidt jellemzését követem – Karl Schmidt jogtudós . (derültség) . jellemzését követem . (szórványos taps) ., aki azt mondotta, hogy a modern államot az különbözteti meg elődeitől, hogy a modern álla m ellenségei kizárólag kívül lehetnek, nem pedig belül. A modern államban csak a hadiállapot az, a háború állapota az, amelyben a modern állam ellenséget kijelölhet. A késő reneszánsz államelmélet megszületését az indokolta, hogy vallásháborúk és polgárháb orúk szakították részekre az akkori európai államokat, s akkor fogalmazták meg egyébként azt az antik gyökerű elvet, hogy az államnak belül, az állampolgárok között nem lehetnek ellenségei, az állam semleges az állam polgárai tekintetében; nem lehetnek bel ül, az államon belül olyan egyének vagy csoportok, amelyeket a fejedelem, a szuverén, a hatalom – vagy nevezzük, ahogyan akarjuk – ellenségnek nyilváníthat. Az állam semlegessége egy olyan elv, amelyet a modern államok egészen a XX. századig fönntartottak. Ezt az elvet a totalitárius diktatúrák sértették meg azzal, hogy ellenségnek nyilvánították a lakosság egész kategóriáit, mint a Szovjetunióban egész társadalmi kategóriákat, mint például a kulákokat, egész népeket, mint a Volganémeteket, a csecseneket, a tatárokat. Ugyanezt az elvet követte, megszegvén az állam semlegességének principiumát – mint tudják – a hitleri Németország is, amelyik faji eredete szerint egy egész nagy népcsoportot az állam ellenségének nyilvánított. Amikor a jogállam elvéről beszél ünk, tisztelt Ház, nem elegendő a pluralizmus és a demokrácia elveiről beszélnünk, amely tekintetben Magyarország és KeletEurópa kétségkívül hatalmas haladáson ment keresztül. Mindenkinek el kell ismernie azt, hogy a hatalom népi legitimációja tekintetébe n, a lelkiismereti és szólásszabadság tekintetében, a politikai pluralizmus tekintetében rendkívüli haladás törént. Ugyanakkor azonban nem szabad megfeledkeznünk arról a régebbi elvről, az állam semlegességének elvéről, amely egyébként nem kizárólag a demo kráciákat jellemzi, hanem minden modern államot, beleértve akár a felvilágosult abszolutizmust is. A modern jogállam megelőzve a liberalizmust, hát még a demokráciát, a modern jogállamnak ez a rendkívül kezdetleges, egyszerű alapelve minden modern, rendeze tt társadalomnak alapelve, minden olyan társadalomnak alapelve, amely elismeri, hogy a törvények védelme kiterjed minden állampolgárra, az állampolgárok minden csoportjára, tekintet nélkül a politikai hatalom természetére. (Közbekiáltások. – Zaj.) ELNÖK (S zabad György) : Csendet kérek! TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ) Úgy gondolom, tisztelt Ház, hogy amit elmondok, az elég lényeges, de hogyha kívánják, a tervezettnél hamarabb rátérek azokra a konkrét példákra, amelyeket különben sem volt szándékomban önök előtt elhallgatni. (Zaj.) Úgy vélem, tisztelt Ház, hogy az állam semlegességét, annak az elvnek a kiterjesztését, amely a modern jogállamban igen fontos, hogy a jogvélelem nemcsak az állam oldaláról, vagy nem főleg az állam oldaláról áll fö nn, hanem az állampolgárok oldaláról, de hogyha ezt még félre is tesszük, az állam semlegességének elvét számos legújabb politikai fejlemény ebben az országban komolyan fenyegeti. És itt azokra a politikai fejleményekre utalok, amelyek az igazságtételek, a III/IIIas törvény és hasonlók kapcsán váltak valamennyiünk számára nyilvánvalóvá.
