Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 13. szerda, az őszi ülésszak 24. napja - A Belügyminisztérium volt III/III. csoportfőnöksége hivatásos, valamint "szigorúan titkos" állományú tisztjei és hálózati személyei adatait tartalmazó 1990. február 14-én lezárt nyilvántartásának, továbbá az egykori államvédelmi szervek és karhatalmi ... - KOVÁCS JENŐ (MSZP)
1553 meghökkentő tények lavinája jelentős kockázat a politikai intézmények amúgy is törékeny stabilitására. A Kormány javaslata a leh etetlent kísérli meg: egyszerre próbál követni három, alapvető kérdésekben is egymásnak ellentmondó célt. Ez vezet oda, hogy egy történelmileg hamis, jogilag abszurd, nemzetbiztonsági szempontból pedig kifejezetten veszélyes törvényjavaslatról kényszerülün k vitázni. A törvénytervezet logikája kizárólag hatalmipolitikai szempontból makulátlan. El kell ugyanis ismerni, hogy a hatalomra kerültek jogot formálhatnak az adófizetők pénzéből fenntartott szervezetek kulcspozícióinak betöltésére és az Alkotmány kere tei között a személyzeti politika meghatározására. A győztes történelmi joga, hogy megjutalmazza kíséretét. Nem állítható a Kormányról, hogy nem élt ezzel a jogával. Igaz, az sem, hogy eközben parlamenti többségét kirívóan és kihívóan vette volna igénybe. Elégedetlen is vele a kíséret egy része, különösen azok, akik önkormányzati pozíciókra vártak, s a kudarc után elkeseredve vetnék magukat a gazdasági élet, a tömegtájékoztatás és a közigazgatás megmaradt vezető posztjai után. Lassúnak tartják azt a tempót, amellyel a Kormány lehetőséget teremt számukra hűséges cégvezetők, diplomaták, katonatisztek, bankvezérek és fiókvezetők, állomásfőnökök és postaigazgatók, tűzoltóparancsnokok és főszerkesztők, kórházigazgatók, tisztiorvosok és mások kinevezéséhez. Ez a t ürelmetlenség vezetett oda, hogy az elmúlt hetekben előhúzták a bozótból a törvényhozási mozsárágyúkat. Így kerekedhetett az ügynöklista kezelésére vonatkozó törvényjavaslatból a foglalkoztatási tilalomra, a hírhedt Berufverbotra emlékeztető javaslat. Egy ikmásik módosító indítvány pedig azt mutatja, hogy fokozódik az éberség, és Bacsó Péter örökbecsű hőse, Bástya elvtárs váratlanul új életre kél. (Derültség.) El kell ismerni: Pelikán elvtárs, aki időnként hálózati szemé ly is volt, a dolgok mai állása szerint még lehet gátőr. Nem kétlem azonban, hogy akad majd éles szem, amely ezt észreveszi, és tesz azért, hogy ezt a bűnös mulasztást el ne kövessük. Tisztelt Ház! A történelem – legyen annak jelké pe Trianon vagy Jalta – egyetlen embert sem menthet fel tetteiért viselt felelőssége alól. Sokan vétettek súlyosan ebben a században. Különösen azok, akik akár jobb, akár baloldali eszmék jegyében önmagukat a törvény fölé helyezve önnön személyüket bírává és ítéletvégrehajtóvá emelték, akik foglalkozás, osztályba sorolás, nemzetiségi, politikai vagy vallási hovatartozás alapján rendeztek hajtóvadászatot, és mértek ki kollektív büntetést. Sajnos, minden szellemi és politikai mozgalomra fröccsent sár. Ma a t örténelmi közelség okán érthetően a baloldaliakra vetül inkább az ilyen tettek hosszú árnyéka. Nos, ez valóban politikai lehetőség, ám mégsem jogcím a tizedelésre, a kollektív bűnösség kimondására, a vak gyűlölet szülte vagy a politikai szerencsejátékosok szította vendettára. Sajnálatos, hogy a Kormányt korábbi szokásától eltérően néhány héten belül immár másodszor látszik megkísérteni az a veszélyes gondolat, miszerint ami lehetséges, az jogos is. Az ugyanis a kollektív megbélyegzés egyik módja, hogy a tör vényjavaslat leplezetlen nyíltságal, páratlan sematizmussal minősíti az 1945 – 1990 közötti időszakot. Mert nem kétséges, hogy aki a titkosszolgálatokra mond ki sommás ítéletet, az sommás ítéletet mond különböző politikai korszakokról és ezek politikusairól is. A történelmi pedantériára oly érzékeny Kormány joggal háborodna fel, ha valaki egy kalap alá venné Bethlent és Prónayt, KeresztesFischert és Bakyt, Szálasit, Imrédyt és Telekit. Tegnap a miniszterelnök úr meggyőzően érvelt amellett, hogy egy politikus és egy politikai korszak csak igen árnyaltan, a tények alapos ismeretében ítélhető meg. Ehhez a gondolkodásmódhoz ez a törvényjavaslat méltatlan. Sommás ítéletet mond, s ezzel egy falkába zárja Rákosi Mátyást és Pozsgay Imrét, egy kalap alá veszi Gerő Ern őt és Nyers Rezsőt, az ártatlan emberek felett
