Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1996. évben megrendezendő Világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
1475 Béla: A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése nem a tudomány végpontja és tetőpontja! – Közbeszólások: Így van!) A számmisztikához hasonló megjegyzésem, amit szintén a miniszter úr vetett fel, a z a következő. Valóban teljesen igaza van abban, hogy akkor, amikor az expo lehetséges bekerülési összegét viszgáljuk vagy az ehhez szükséges költségvetési kiadásokat, akkor a legkülönbözőbb alapokat vagy vonatkoztatási pontokat hozhatjuk fel, ezek éppúgy tartalmatlanok, mint hogyha valami ellenpéldát hozna az ember, ugyanis egészen egyszerűen a vitában nem ezek a vonatkoztatási pontok, de erről Gaál Gyula az előbb elég érzékletesen beszélt. Az viszont, amire esetleg egy rövidebb gazdasági stúdium is lehető séget ad (derültség) az például a következő. Hogy is áll össze ez a lehetséges 30 milliárdos összeg, vagy †90es folyó áron, és nem †91es folyó áron az a 17 milliárdos költségvetési kiadás? Hogyha valaki egyszerűen kamatos kamat számítást végez, akkor arr a az egyszerű következtetésekre jut, ha †90es folyó áron 17 milliárd költségvetési kiadást tervezünk az expo megvalósításához, akkor már 1992ben elérjük azt a 30 milliárdot, amit egyébként a tervezet beterjesztői csak †96ban jósolnak. Éppen ezért ez a p robléma rávilágít arra a nagyon fontos kérdésre, hogy az egész vitában a számokkal való dobálózás, pontosan azért, mert megfelelő vonatkoztatási pontok, megfelelő inflációs számok, megfelelő arányszámok, amelyek megmutatnák a képviselőknek is, de akár a té vénézőknek is azt, hogy hogyan jönnek ki ezek az adatok – vagy a komolyabb elemzést segítenék – , ezek egyszerűen nem is hiányoznak. (sic!) Olyan bakikról nem is beszélve – engedtessék meg nekem – , hogy az expo támogatói által fizetett hirdetésként feladot t, a Magyar Hírlap november 2i szombati mellékletéből csak egyetlen apróságot, ami egy elképesztő malőr szerintem, megmutassak. Fel van tüntetve ebben a kiadványban egy finanszírozási tábla. (Felmutatja) ., és ebben forrásként van megjelölve az expobevét el, ami egészen egyszerűen elképesztő, hiszen az expobevétel nem forrás, hiszen az mikor jelentkezik? Az †96ban jelentkezik, az expo megrendezésekor. Ugyanakkor a forrásra nem †96ban van szükség, hanem most. Tehát ezek a közgazdasági pontatlanságok egés zen egyszerűen lehetetlenné teszik azt valósággal, hogy érdemi szakmai vitát folytathassanak a tisztelt képviselők úgy, hogy ezt meg is értsék esetleg azok is, akik nem járatosak különösebben a közgazdasági kérdésben. A harmadik pedig az, hogy való igaz, h ogy itt tulajdonképpen – és ezzel egyetértek – , gazdaságpolitikai filozófiák ütköznek, vagy gazdaságpolitikai koncepciók. És egyetértek azzal is, hogy az expoellenzők talán abban fogalmazzák meg az expoellenességüket, hogy túl azon, hogy nem egyértelműen bizonyított az expo munkanélküliségfelszívó hatása, hiszen nemcsak abszolút munkanélküliség van a világon, hanem strukturális munkanélküliség is, és az egyáltalán nem biztos, hogy az expo azt a munkanélküli szervezetet fel tudja szívni, ami Magyarországo n van, de beszélhetnék itt még a beruházási multiplikátor hatásokról, amelyeknek a bizonyítottsága, illetőleg a tervezhetősége egyáltalán nem olyan egyértelmű. Én azt szeretném mondani, hogy ez az ország, és ezt Kádár Béla miniszter úr nagyon jól tudja, má r megért egy olyan gazdaságfilozófiai bukást, ami pont azon a hiten alapult, hogy keresletélénkítéssel, jelentős struktúraváltás nélkül ki lehet lábalni abból a gazdasági gödörből, amelybe Magyarország bemanőverezte magát. Ezt ön nagyon jól tudja, mert '85ben pontosan egy ilyen gazdaságpolitika bukott meg. Az expo, akárhogy is nézem, egy teljesen hasonló gazdasági meggondolásokon és gazdasági filozófián alapuló nagyberuházás, és a terveiben, mert tényleg az érvrendszerében pontosan ugyanazokat a hatásokat tükrözi. És ön ezt nagyon jól tudja, főleg azért, mert már akkor is benne volt abban a gazdasági irányításban, amely ennek részese volt, és ezt megérte. Éppen ezért én rendkívül kockázatosnak tartom ezt a gazdaságpolitikai filozófiát, és éppen ezért akkor, amikor az exporól beszélünk, valóban ilyen gazdaságpolitikai filozófiákat kell ütköztetni. S én úgy gondolom, hogy ha másból nem, legalább a saját hibáinkból tanulhatnánk már egyszer. Egyszer már ilyen volt, és azt gondolom, hogy nem kellene kipróbálni mé g egyszer, hogy hátha most jobban sikerül. (Taps.)
