Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1996. évben megrendezendő Világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
1460 világkiállítás nélkül ezek a beruházások kizárólag az adófizetők és nyugdíjasok forrásaiból valósulhatnak meg, így bármilyen kis arány csak csökkentheti az adófizetők és nyugdíjasok terheit. Az expo nélkül a Kormány adóból – mint mondta a főváros – eddig nem ismert mértékű és n agyságú helyi adók kivetéséből fog fejleszteni, egy kivétellel, ha a jelenlegi infrastukrúrát mint végső célt megbízatásának ideje alatt elégségesnek, sőt, tökéletesnek tartja. Elmondtam, hogy nemzetközi tárgyalásaimon találkoztam azokkal a cégekkel, akik jelezték befektetői érdeklődésüket is az expo iránt. Így a nemrégiben Japánban folytatott tárgyalásaimnál is meggyőződtem e cégek szándékainak komolyságáról. Találkoztam közöttük olyanokkal, akik a főváros környezetvédelmébe fektetnének be, és vállalnák a megvalósítást. Igaz, pénzügyi garanciájuk alig több mint 50 milliárdos forgalmuk egy évben, s ebből adódó referenciáik. Ha ezeknek a cégeknek nem lenne kellő humorérzékük, nyilván véglegesen elfordulnának egy olyan országtól, ahol a jegybank hivatalos képv iselői az ő pénzügyi garanciáikat vizsgálja, ahelyett, hogy feladatának eleget téve, a Kormánynak, a Parlamentnek bemutatná, milyen garanciákat kell biztosítanunk a befektetőknek arra, hogy egyáltalán lesz expo. Milyen módosítások szükségesek a koncesszió törvényben, ha befektetőkkel kívánunk alap infrastruktúrát finanszíroztatni. Milyen irányba kell a privatizációs törvényt, a vagyonpolitikai irányelveket megváltoztatni ahhoz, hogy a nemzetközileg ismert befektetők felé egyáltalán komoly ajánlati felhívást lehessen kiírni. Persze az Állami Számvevőszék is rámutathatott volna elemzésében e szereptévesztésekre. Kimutathatta volna, milyen munkát nem végzett el a Pénzügyminisztérium és a jegybank. Milyen döntések maradtak el akár a Kormány részéről? Egy világki állítás kapcsán milyen feladatok vártak volna a főváros vezetésére, ha nem szándékosan akarnák megbuktatni társadalmuk egyik jelentős lehetőségét. Persze ez egyrészt komoly és nehéz szakmai munkát követelt volna, így akár a jegybanknál, akár a Számvevőszék nél, akár a főváros vezetésénél könnyen rávilágíthatna hiányosságokra, esetenként alkalmatlanságra. Ehelyett kínálkozott a kényelmes kívülállás, egy kis politikai elkötelezettség, dörgölődzés, később jól jöhető politikai alku és hivatkozás, és még dolgozni sem kell érte. Az ára sem több, mint egy kis szakmai szégyenkezés. Próbáltam hivatkozni arra, hogy a környezetvédők egy részének, főként Ausztriára mutogató, a világkiállítás környezeti veszélyeit hangoztató fellépése egyszerűen információszegénységen, eg y téves következtetésen alapszik. Ausztria már vagy 10 éve azon az állásponton van, hogy nem kívánja ösztönözni a turisták számának további növekedését, nem akar több jáműnek, tranzitforgalomnak, sem személy, sem áruszállításnak lehetőséget biztosítani. E zért ez irányú infrastruktúráját csak korszerűsíteni akarja, bővítésében már nem gondolkodik, így nincs igazán jelentősége olyan gazdasági eseménynek, amely a turisták, a látogatók számát növeli, illetve további útépítkezésekhez befektetői tőke megjelenésé t segíti. Így tényleg lemondhat a környezetet valóban jelentősen befolyásoló építkezésekről, útépítésekről. Én azonban úgy gondolom, mi nem tartunk itt. Nekünk még szükségünk van az idegenforgalom bővülésére. Nekünk mindenképpen kell szállodákat és utakat, autópályákat építeni, azaz fejlesztésükkel beavatkozni a környezetbe. A kérdés tehát úgy vetődik föl, hogy egy világkiállítás kapcsán felértékelődő fejlesztéshez, környezeti beavatkozáshoz könnyebb forrást találni, így jobban marad fedezet az építkezések környezetvédelmére. Az expo nélkül a források szűkebbek lesznek, és ezt legkönnyebben – gondolom közös tapasztalataink szerint – pont a környezetvédelem sínyli meg. Talán beszélni kellene arról is, hogy mennyire ellentmond a világkiállítás ellenzőinek az a z érvrendszere, amely egyik oldalról állítja, hogy a magyar világkiállítás sem kiállítói, sem látogatói oldalról úgysem érdekelne Bécs nélkül már senkit, a kiállítás hat hónapja alatt magunkban beszélgetnénk, éppen ezért nem fog jönni a befektetői tőke. A mi kis világkiállításunk, ami már sok volt, mert már mindenhol volt, valahogy úgy fog működni az idegenforgalmi bővülés, mint ahogy a tanyasi busz a világban összeszedi az iskolába menő gyerekeket, azaz három busz érkezik hozzánk.
