Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 11. hétfő, az őszi ülésszak 22. napja - Bejelentések: Dr. Horváth József jegyző - A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
1422 megosztása szükségszerű al apelve a demokratikus jogállamnak. Természetesen mi is egyetértünk abban, hogy a bírói hatalom elválik a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól. Nyilvánvaló, hogy a bírói függetlenség mint alapelv és csakis a törvénynek való alárendelés azt jelenti, hogy e z a függetlenség az ítélkezési tevékenységhez kapcsolódik. Tehát az ítélkező munka végzéséhez kapcsolódó függetlenség mellett természetesen megfelelő szervezetre is szükség van. Ennek a megfelelő szervezetnek pedig a működési feltételeit biztosítani kell. Ez volt a kiindulópontja a törvényjavaslat egyik legfontosabb, a jelenlegi jogi szabályozáshoz képest újításának, amely szerint a bírák ítélkezési, valamint a bíróságok igazgatási tennivalóit, hasonlóan a modern, kontinentális, európai jogrendszerekhez, kü lön szeretnénk választani, és ennek kapcsán a Kormány javaslata azt tartalmazza, hogy a bíróságok működése személyi és tárgyi feltételeinek biztosításáról a Kormány, ezen belül természetesen az illetékes szakminiszter, az igazságügyminiszter legyen felelő s gondoskodni; illetőleg ennek során ossza meg ezt a feladatot tulajdonképpen a különböző módon – a javaslat szerinti módon – megválasztott, illetve kinevezésre kerülő bírósági vezetőkkel. Itt utalnék arra, hogy lényegesen egyszerűsítette a helyzetünket, a mi az itt elhangzó különböző és ellentétes vélemények cáfolatát illeti, az Alkotmánybíróság néhány héttel ezelőtt meghozott 696/B/1991. számú határozata, amely elvi jelentőséggel rámutatott arra, hogy a hatalmi ágak szétválasztása, elválasztása nyilván nem jelentheti egyszersmind a hatalmi ágak korlátozhatatlanságát is. Ugyanakkor a demokratikus államszervezetnek az a lényege – e szerint a határozat szerint – , hogy a különböző hatalmi ágak egymás korlátaiként is jelentkeznek. Ez logikus dolog, de az Alkotmá nybíróság részletes okfejtése rendkívüli mértékben megnyugtatott nemcsak engem, hanem gondolom, mindenkit, aki úgy gondolta, hogy a bírói hatalomnak is vannak természetesen a végrehajtó hatalmat korlátozó jogosítványai, de ez fordítva is igaz. Ugyanakkor e z a határozat azt is leszögezi, hogy az igazságügyi igazgatás egy létező fogalom, mégpedig egy olyan közigazgatási szakterület, amelyhez nemcsak a szűkebben vett bíróságokkal kapcsolatos igazgatási feladatok ellátása tartozik, hanem ide kell érteni a bírós ági határozatok általános és intézményes végrehajtását, beleértve persze a büntetésvégrehajtási szervezet irányítását is; ide kell érteni a még jelenleg működő pártfogói hálózat igazgatását; ide kell érteni szélesebb értelemben az igazságügyi szakértői há lózatot és intézményeket; ide kell érteni a közjegyzőséggel és az ügyvédekkel kapcsolatos felügyeleti, illetőleg igazgatási feladatok ellátását is. Ezért nyugodtunk meg az Alkotmánybíróság határozata után. Továbbá megnyugtatásunkra szolgál az előkészítésné l egyébként is figyelembe vett, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságánál készülő, még csak tervezet formájában rendelkezésünkre álló, a független igazságszolgáltatás egyetemes nyilatkozatának szándékával készülő deklaráció, amely úgy fogalmazza meg ezt a kérdést , hogy a végrehajtó és a törvényhozó hatalom részvétele a bírák kinevezésével kapcsolatban addig áll összhangban az alkotmányos alapjogokkal, amíg a kinevezéseket a bírói kar tagjaival és a szakma képviselőivel vagy egy olyan testülettel, amely a bírói kar t és a szakmát is hatékonyan képviseli, véleményeztetik. Hangsúlyozom: véleményeztetik e szerint a tervezet szerint. A Kormány javaslata, mint ezt önök tudják, a véleményezés jogánál többet, adott esetben egyetértési jogot tételez fel és biztosít a bírói k ar képviselőinek. Ezt annak ellenére teszi – mint említettem – , hogy a jelenleg hatályos szabályozás is kiállta az alkotmányosság próbáját. Kiemelten szeretnék szólni a pályázati rendszerről és ezzel összefüggésben a kinevezési jogkörről, ugyanis ezt érte a legtöbb méltatlan és – hogy úgy mondjam – szakmailag felületes és megalapozatlan, főleg a sajtó részéről megnyilvánuló kritika, állítások, amelyek szerint ez a megoldás egy hűbéri láncolat kialakításához vezet, végső soron pedig a bírósági vezetőknek val amilyen vazallusi láncolatba illesztéséhez vezethet. Nos, ezeknek az álláspontoknak a képviselői nyilván nem olvasták el a törvényjavaslatot – ami nem lenne szokatlan – , és nem vették észre, hogy a kinevezést egy olyan pályázat előzi meg, amelynek az elbír álása során a pályázók alkalmasságáról a bírói autonómia megfelelő szintű szervei foglalnak állást és javaslatot tesznek a kinevezésre. A kinevezési rend kulcsszereplőinek tekintendő megyei bírósági elnök esetében ez a jog a megye
