Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 5. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - CSÓTI GYÖRGY (MDF)
1275 1. A Kormány és személy szerint az illetékes miniszterek, valamint a fővárosi önkormányzat konkrétan megnevezve közösen nyilatkozzanak arró l, mi az a minimális, nemcsak a délpesti térségre vonatkozó infrastrukturális fejlesztési igény, melynek megvalósítása esetén az Expo biztonsággal megrendezhető. 2. Erre építve sürgősen készüljön egy olyan pénzügyi összeállítás, amely az 1992 – 96 közötti id őszakban, évekre bontva, bemutatja a szükséges kiadásokat és azok finanszírozási forrásait: költségvetés, önkormányzat, ingatlanértékesítés, hitel stb. 3. Végül pontosan rögzítsék, hogy milyen jogszabályokat és milyen ütemben kell kibocsátani ahhoz, hogy a törvényi háttér végre rendeződjön. Ha felelős előkészítő munka folyt, akkor mindez igen rövid idő alatt összeállítható és megnyugtató döntés hozható. Befejezésül mindössze annyit kérek, ne várja el senki az Állami Számvevőszéktől, hogy hallgasson akkor, a mikor a legjobb lelkiismerete, tapasztalatokra épülő szakmai meggyőződése szerint szólnia kell és ráadásul az még törvényes kötelezettsége is. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk az egyes pártok ké pviselőcsoportjai vezérszónokainak meghallgatására. Megadom a szót Csóti Györgynek, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokának. Felszólaló: Csóti György az MDFképviselőcsoport nevében CSÓTI GYÖRGY (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a BudapestBé cs Világkiállítás gondolata felmerült, rendkívül lelkesítőnek és jónak találtam ezt az ötletet, mert úgy gondoltam, hogy épülhet egy híd Európa felé, abba az Európába, ahová mindig is tartozni akartunk és akarunk most is, és azon a hídon szépen, lassan, és zrevétlenül át tudunk bandukolni Európába kulturális, gazdasági vonatkozásban. Azonban, hála Istennek, a történelem túllépett ezen és eltűnt az a szakadék, amely Európa két fele között fennállt. Amikor Bécsben döntés született arról, hogy a bécsi barátaink nem kívánnak világkiállítást rendezni, akkor – az első meglepetés pillanatában – megörültem ennek a döntésnek. A bécsiek kényelme érthető, hiszen nekik nem kell nagyot ugrani a jövőbe, már megvan a biztonságuk, megvan az infrastruktúrájuk, nekünk viszont nagyot kell ugrani. Ezért úgy gondoltam – úgy gondolom ma is – , ha ezt a világkiállítást sikerrel meg tudjuk rendezni és erre minden esélyünk megvan, akkor öt év múlva azt mondhatjuk, hogy megérkeztünk Európába. Ma már fél lábbal ott állunk Európában. Az ú t, amely előttünk áll, nagyon göröngyös még, de ha ezt az utat '96ig egy sikeres világkiállítás befejezésével tesszük meg, akkor a másik lábunk is ott lehet Európa talaján és akkor mondhatjuk azt Európának, hogy itt állunk két lábbal Európában, kérjük a t eljes jogú tagságunkat. Tisztelt Ház! Az az eufória, amely jellemezte az elmúlt két esztendőt a kelet- és középeurópai változások vonatkozásában, elmúlóban van. Az érdeklődés, amely Magyarország felé megmutatkozott az elmúlt kéthárom esztendőben, csökken őben van. Kell valaminek lennie, hogy az érdeklődést fenntartsuk, mert ha az érdeklődés változatlan vagy növekvő, akkor több esélyünk van partnereket szerezni, több esélyünk van az együttműködésre. Ezt az együttműködési lehetőséget, ezt a világfelhívó figy elmet segítheti elő a világkiállítás. Mit hozhat ez a világkiállítás? A gazdaságnak élénkülést, fellendülést, az embereknek reményt és önbizalmat hozhat. Az összefüggések rendkívül szélesek és rendkívül tágak. Nyugati barátainkkal beszé lgetve vagy egyszerűen üzleti partnerekkel beszélgetve, vagy egyszerű érdeklődőkkel beszélgetve, érthetetlenséggel találkozunk sokszor, mondhatnám majdnem mindig, hogyha az Expo napirendre kerül, hogy miért hezitálunk, miért nem lépünk már gyorsan előre. A magyarok a híre a világban olyan, hogy vállalkozó kedvünk mindig töretlen volt, a jég hátán is megéltünk, akkor is, amikor
