Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 5. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZENTÁGOTHAI JÁNOS, DR. (MDF)
1261 Az ülésnap megnyitása E LNÖK (Szabad György) : Megkérem képviselőtársaimat, foglalják el helyüket. (Csenget.) Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm minden képviselőtársamat, kedves vendégeinket, a rádióra és a képernyőre figyelő minden honfitársunkat. Külön, őszinte tisztelettel köszön töm az Európa Parlament liberális demokrata frakciójának küldöttségét, amely Willy De Clercq vezetésével felkereste hazánkat. Kívánom nekik, hogy itt tárgyalásaik eredményesek legyenek és jól érezzék magukat nálunk. (Hosszan tartó lelkes taps. A küldöttség tagjai felállva köszönik meg az üdvözlést.) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Szabó Lajos és Trombitás Zoltán jegyzők lesznek segítségemre. A mai ülésünkről távolmaradását 25 képviselőtársunk jelentette be előzetesen. A mennyiben valamelyikük mégis meg tudott jelenni, kérem, jelentkezzék gépe bekapcsolása végett. Nem jelentkezett senki. Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy az igazolt képviselők száma jelenleg 385, így a határozatképességhez 193 fő jelenléte szükséges. Most jelenlétellenőrzést tartunk. Kérem, nyomják meg az "igen" gombot. (Megtörténik.) Köszönöm. Megállapítom, hogy a jelentkező államtitkárokkal együtt a jelenlévő képviselők száma 239, az ülés határozatképes. Napirend előtt ELNÖK (Sz abad György) : Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra, frakciótámogatással, 3 képviselőtársunk jelentkezett. Elsőként Szentágothai János a Magyar Demokrata Fórum részéről. Tessék. Napirend előtti felszólaló: Szentágothai János (MDF) SZENTÁGOTH AI JÁNOS, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Népszava október 28i száma adott hírt arról, hogy 27én éjszaka a XII. kerület Frédéric JoliotCurie téren a Nobeldíjas tudósnak a francia nemzet ajándékából felállított szobrát ledöntötték . A fénykép szerint. (bemutatja a fényképet) . itt látható, jól látható módon orra bukott szobor, mely azóta ráadásul homályos módon el is tűnt, egyértelműen mutatja, hogy nem esetleges javítás céljából történt szakszerű leszerelésről van szó, ezt egyébkén t a szobrot az obeliszkhez rögzítő vaspánt durva erőszakkal való eltörése is egyértelműen igazolja. Megpróbálhatnánk, némi jóindulatú optimizmussal, ezt az eseményt úgy interpretálni, hogy a nálunk az utóbbi időben elszaporodó, nem politikai töltetű, hanem szimplán modern vandalizmus áll a cselekmény mögött. Ám az időzítés mellett ilyen jóhiszeműség aligha lenne indokolt, hiszen közismert volt az is, hogy JoliotCurie professzor meggyőződéses kommunista és a Francia Kommunista Párt hangadó tagja, Sztálinbé kedíjas volt. De a hazai közvélemény nyilván nem azért tisztelte, hasonlóan ahogy a művészet Pablo Picassot sem hasonló, bár nála valószínű inkább polgárpukkasztó motívumból hirdetett kommunista meggyőződéséért tartja nagynak. És JoliotCurienek nem azért, hanem tudományos érdemeiért állítottak köztéri szobrot. Vajon az ilyen cselekményben részt vevők, akik nyilván működésképtelen cognitív célú agykérgük helyett az agynak az indulati működéseket szervező alacsonyabb részeit használják, tehát az ilyen szubhu mán. (derültség és taps) és a homo sapiens – sapiens – elég optimista fajnevet aligha megérdemlő lények tudjáke, hogy JoliotCurie professzor működése következtében több százezer