Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 4. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
1228 első fokon pedig ki lehetne mondani, hogy csak – például – a Fővárosi Bíróság járhasson el, ha már ezt a törvényt meghozzák. Tehát az, hogy az országban emberölési ügyekben 19 megyei bíróság ily en nagy súlyú politikai ügyben eljárjon, az véleményem szerint teljesen átláthatatlan folyamatokhoz fog vezetni. Végül, ha már kivételes törvényről van szó, olyan kivételes eljárás vagy olyan kivételes szabályozás is megfogalmazható lett volna, amely példá ul hangozhatna valahogy olyanképpen, hogy nem tartoznak a törvény hatálya alá azok, akik egyébként a törvény hatálya alá tartozó cselekmények elkövetése után bírói úton vagy azon kívül politikai üldöztetést szenvedtek, vagy akik 1956ban átálltak a forrada lom oldalára, vagy akik felléptek a megtorlások ellen, vagy akik tiltakozva a '68as csehszlovákiai bevonulás ellen és az azt követő restaurációs tendenciák ellen szintén egzisztenciális hátrányt vagy üldöztetést szenvedtek. Nyilvánvaló, ha önök arra szánt ák rá magukat, hogy ilyen különleges törvényt hoznak a rendszerváltás különleges éveiben, akkor ez csak egyetlenegy esetben lenne megvalósítható, ha rendkívül sok szűkítő és garanciális szabályt építenének be. Ennek viszont a nyomát sem látjuk. A magam rés zéről azzal fejezném be hozzászólásomat, hogy remélem, a különféle megfontolások végül önöket arra ösztönzik, hogy ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában ne fogadják el, és az igazságtétel megoldására egy új javaslatot dolgozzanak ki. (Taps az MSZP pad soraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Fodor Gábor. Felszólaló: Dr. Fodor Gábor (FIDESZ) FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy megpróbálva betartani a szigorú időkorlátot, egykét gondolatot elmondjak. Leginkább Kutrucz Katalinhoz szeretnék szólni, és szeretném előrebocsátani, most ebben nekem teljesen mindegy, hogy Kutrucz Katalin éppen velem szemben ül, és az MDF padsoraiban ül. Én őszintén szólva s okat tanultam tőle, hiszen ugyanarra az egyetemre jártam, ahol ő tanított, és nagyon nagy hálával emlékszem rá mint tanárra. A vita nem ilyen politikai szinten folyik köztünk, azt hiszem, hanem egyszerűen szakmai meggyőződésekről van szó, s én nem osztom a z ő álláspontját. Az én véleményem ugyanis az, hogy az itt sokszor előkerült nullum crimen sine lege elv – ahogy a beszédemben is próbáltam elmondani – értelmezéséről van szó. Arról az értelmezéséről, hogy bűncselekménynek mit tekintünk. A bűncselekmény fo galma kérdéses itt. Elmondtam annak idején, hogy kétfajta elképzelés van, és kétfajta jogi tradíció, az anyagi jogi iskola és az eljárásjogi iskola. Amennyiben anyagi joginak tekintjük, akkor különösebben nem lehet vitás ez a kérdés, hiszen akkor hozzátart ozik a bűncselekmény eleméhez az elévülés. Arról is beszéltem, hogy a magyar jogban ennek van tradíciója, ez a magyar jogi hagyomány. A magyar büntetőjogban is ez tükröződik. De amennyiben eljárásjoginak tekintenénk netán – erről is tettem annak idején eml ítést – , akkor sem oldjuk meg ezt a kérdést, mert az eljárásjogi iskolák minden esetben azzal néznek szembe, hogy a jelen esetben, tehát ennél a problémánál, a visszaható hatály és az elévülés problémájánál, amiről mi beszélünk, tesszük meg a különbséget a z ún. kis és nagy elévülés között. Tehát itt sem ismerik azt, hogy az elévülési időt feltámasszák abban az esetben, ha az elévülési idő már eltelt. Tehát itt egy nagyon súlyos problémával nézünk szembe. A javaslatnak a megoldása egyik iskolának az elképzel éseibe sem passzírozható bele. Úgyhogy az alapvető probléma, amiről beszélünk, tulajdonképpen itt csúcsosodik ki, és ez a nullum crimen sine lege elv, a sokat emlegetett elvnek ez a problémája, a bűncselekmény értelmezése, mit tekintünk a bűncselekmény rés zének.
