Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 4. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)
1226 A másik pedig: a folyamat sajnos elkezdődött, a miről Pető Iván beszélt. Ez a törvény már végrehajtódik jelenleg az emberi lelkekben. Néhány előfutárt hadd említsek meg, kettőt: az egyik az, hogy a szegedi újságban tiltakozott egy ember, akinek a nevét nem nevezem meg – ma már nem lehet senkit megnevezn i – , hogy ő nem azonos a salgótarjáni gyilkossal, mert körülötte lincshangulat alakult ki az utcában. 13 éves volt ez az ember. Ennek ellenére hónapokig ott már nyaggatták. Színészek jelentenek föl színészeket, miszerint ÁVOsok lettek volna. Tovább nem is folytatom. Sok ilyen van már ma is, és a törvény után szaporodni fog. Most annak kedvéért, hogy a törvénynek eme diszfunkcionális hatását elmondjam, nem szólaltam volna föl. Amiért fölszólalok, az az, hogy megpróbáltam magam belehelyezni a törvényhozók lo gikájába, és megpróbáltam átgondolni, hogy milyen eljárási és végrehajtási nehézségek, milyen várható diszfunkcionális hatások, a megcélzottal ellenkező hatások léphetnek föl, ha ez a törvény hatályba lép. Ezek közül az egyiket Kulin Ferenc a hazaárulás do lgában elmondta. A másik kérdés a törvény hatálya. A törvény 44 decemberét jelöli meg határaként. Szűkíteni lehetett volna, ha már a törvényhez hozzáfogtak, a törvény időbeli hatályát. A társadalom igazságérzetét ma leginkább az 1956. október 23. és 1963 v ége közötti történések foglalkoztatják. A rendszerváltás különleges törvényébe az a különleges rendelkezés is belefért volna, hogy az elévülés például csak 56. október 23. és az 1963. december 31. közti időre nyílik meg. Ezen belül is különleges elbírálást igényelt volna az október 28ig terjedő időszak. Október 28án Nagy Imre miniszterelnök demokratikus népmozgalomnak minősítette a felkelést, és fegyverszünetet rendelt el. Ez időpontig statárium és ennek megfelelő tűzparancs volt érvényben. A legteljesebb zűrzavar uralkodott a hadseregben és más erőszakszervezetekben. A katonaság csak fokozatosan ismerte föl az események jellegét. Egyre többen álltak át, illetve hagyták ott a laktanyákat és megindultak hazafelé. Nagyon sokan, így Maléter Pál is, menet közb en álltak át, illetve egyeztek meg mások a felkelőkkel. Erre az időszakra nyilvánvaló, hogy az emberölés minősített esetei közül is csak talán ha egyetlenegy alkalmazható, ez pedig az "előre kitervelt" kitétel, hiszen nyilvánvaló, hogy az ekkor egymásra lö völdöző emberek közül visszamenőleges igazságtételt csak az indokol, amikor is valaki, tudatosan előkészítve egy provokációt, tömeggyilkosságot csinál, nyilvánvaló, hogy a 25i Parlament előtti vérengzés is ide tartozhatott volna például, vagy az ismert mo sonmagyaróvári. Itt a törvényhozó kimondhatná tehát, hogy csak az előre kiterveltség motívuma esetén nyílik meg a büntethetőség lehetősége. Október 28 után megint más eset van, hiszen az ország törvényes miniszterelnöke egészen más helyzetet hirdet meg. Eb ben az esetben számításba jöhettek volna az emberölés minősített eseteinek más változatai is. Mi indokolja, hogy az 56 előtti intervallumot hagyjuk ki a törvényből? Semmi esetre sem az, hogy a bűnök kisebbek lettek volna korábban, hiszen az államszocializm us az 50es években nyíltan egy sztálini szovjet típusú totális diktatúrát próbált megvalósítani, ahol nemcsak egyes csoportokat, hanem a társadalom egészét érte az elnyomás. Néhány okot megpróbálnék erre mondani, hogy mi indokolná az ilyen fajta szűkítést . Az egyik az, hogy 1944től az elnyomó intézkedések sok esetben közvetlenül a szovjet hatóságoktól eredtek, ők maguk eszközöltek letartóztatásokat, a Szovjetunióba hurcoltak embereket. A koalíciós önkormányzatok vezetői például parancsba kapták, hogy névs orokat állítsanak össze, hogy kiket visznek ki majd málenkij robotra, amibe az emberek ott belehaltak. Másrészt pedig 1944 után a korábbi gyűlölség, a korábbi nemzeti tragédia okán voltak népítéletek, voltak bosszúk, hiszen †44 adott indokot ilyen indulato kra. Mi lesz ezekkel az akkori népítéletekkel? Ezeket is ide, a törvény hatálya alá vesszük? A másik, ami miatt ezt a szűkítést indokoltnak tartanám, ha már egyáltalán ezt a törvényt önök meg szándékoznak hozni, hogy 1953 előtt a politikai gyilkosságok fők olomposai jórészt mára már meghaltak, vagy rendkívül öregek. Az úgynevezett igazságtétel elsősorban azokat az akkoriban tizenhuszonéves ifjakat érintené, akiket ifjú janicsárként vak hitükre, utópikus reményeikre,
