Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 4. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független)
1208 Napirend előtt ELNÖK (Szabad György) : Közlöm, hogy 3 képviselőtársunk kért napirend elő tti felszólalási lehetőséget. Kérésemre ketten, Szentágothai János és Halda Alíz holnapra halasztották felszólalásukat. Nagyné Maczó Ágnes képviselőtársunk ma kíván szólni. (Felzúdulás. – Az elnök csenget.) Nagyné Maczó Ágnest illeti a szó. Tessék. Napiren d előtti felszólaló: G. Nagyné dr. Maczó Ágnes (független) G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Átadom a Kormánynak azt az anyagot, amely nyári szabadságom ideje alatt tett kö rutam tapasztalatait összegzi. (Zaj.) A tanulmányom 84 település jelenlegi helyzetét vázolja fel. Különös hangsúlyt fektettem arra, hogy megmutassam: ez a vidék nem elmaradott, hanem elnyomott. Magyarország azon kevés országok közé tartozik, ahol öngyarmat osítást folytattak a régi rendszerben. A főváros és a nagyobb városok kirabolták, gyarmatosították a vidéket. Ezt akkor településfejlesztési politikának nevezték. Az emberekkel való beszélgetések alapján határozottan állíthatom, hogy ez a rablás, különösen a régi termelőszövetkezetek és az átalakult új betéti társaságok, kftk tekintetében tovább folyik. Rabolják az eredeti tulajdonosok szeme láttára az erdőket is. Magnófelvételek őrzik ezeket a beszélgetéseket. Nyilatkoztak nekem polgármesterek, jegyzők, p arasztok, új földesurak, papok, tanítók egyaránt. Óhajuk szerint felmutattam, hogy ez a vidék az ország történetében is kiemelkedő múlttal rendelkezik, hiszen itt a Dózsa parasztháború óta egymást érték a népfelkelések, kuruclázadások. Dobó, Rákóczi, Lórán tffy birtokok voltak ezek, de a vizsolyi biblia, irodalmi nyelvünk egyik alapműve is itt született. Itt tanult Szenczi Molnár Albert, és annak idején Göncön latint, filozófiát és görögöt tanítottak. Ezeket most csak azért említettem meg, hogy gondolkodjék el mindenki azon, nevezhetőe ezek után "sötét Abaúj"nak ez a vidék, vagy lemucsaizhatjae bárki akkor, ha nem tudja, hogy az első magyar nyelvű történelemkönyvet is itt írták. Bizonyítható, hogy a szorult helyzetben lévő mezővárosok, amikor fejedelmüktől vagy királyaiktól messzemenő kiváltságokat kaptak, rövid időn belül föllendülés volt tapasztalható. Ennek a körzetnek most komoly kiváltságokra lenne szüksége ahhoz újra, hogy egykori önmagához méltó lehessen. Ezek az emberek és őseik megfizették az árát századíziglen. És nem csupán erre a körzetre gondolok, amikor ezt a kérést a Kormányhoz intézem. Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy felkérjem az egyénileg megválasztott képviselőtársaimat, hogy a magyar Parlament történetében talán először, készítse el mindenki a saját körzetéről azt a tanulmányt, amelyik az ország jelenlegi és pontos lelkiállapotát, anyagi helyzetét mutatja meg. Ebbe a tükörbe belenézve tudhatnák, megláthatnák a vezetőink is, hogy mit kellene azonnal és haladéktalanul tenniük. Ebben a reményben nyújtom át a Kormánynak ezt a tanulmányt, és kérem képviselőtársaimat, fontolják meg javaslatomat. Befejezésül pedig mindannyiuk figyelmébe ajánlok egyetlen gondolatot: Aki a néppel bánni akar tudni, annak atyai jóindulattal kell hozzá közelednie . Csodálatos dolog, hogy éppen az állami tisztviselőktől – tanító, lelkész, közigazgatási tisztviselő, katonatiszt – , akik jó részének az élethivatása a néppel való közvetlen érintkezés, a népismeret tudományát semmiféle
