Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 9. hétfő, az őszi ülésszak 3. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - GALI ÁKOS, DR. (független)
119 Z imányi Tibor lektorált, ami jószerivel abból állt, hogy kihúzott belőle bizonyos részeket, de a maradék levél is pontosan alkalmas volt arra, hogy Antall József tudhassa, én MDFtag vagyok, és talán nem a legszerényebb múltú MDFtagok közé tartozom, a képv iselőcsoport tagja vagyok, és talán nem a legkisebb hitű képviselőcsoporttag vagyok, de talpnyaló nem vagyok. Ezt követte például decemberben egy frakcióülés, ahol a kormányátalakítás kapcsán kifejeztem azt a véleményemet nyilvánosan, képviselőtársaim elő tt, hogy amennyiben ez a kormányzati filozófia, ez a személyi filozófia áll a kormányátalakítás hátterében, és ez a személyi irány, akkor a magam részéről meggondolom a bizalmat a miniszterelnök iránt. Ez is nyilvánosan elhangzott, tehát nem vagyok azzal v ádolható, hogy valamiféle hátulmondogató ember volnék. Vagy legutóbb például, a március 17i frakcióülésen, az emlékezetesen 52ek úgynevezett lázadásakor – bár csak egy jobbító szándékú kezdeményezésről volt szó – , egy véletlenül kikért jegyzőkönyvből idé zhetem, hogy itt is miket mondtam a miniszterelnök úrnak. Miniszterelnök úr nem állíthatja azt, hogy természetes az a szakadék, ami jelen pillanatban a frakció és a Kormány között van, vagy természetes az az egyirányú utca, ami jelen pillanatban a Kormány és a frakció között van, vagy természetes a személyi döntéseknek egy olyan koncentrált gyakorlása, amely bennünket jelen pillanatban jellemez. Mondtam azt is, hogy arcpirító volt az a helyzet, amikor decemberben a magyar miniszterelnök a saját pártjának pa rlamenti képviselőcsoportjával szemben a magyar Alkotmányra hivatkozott. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ez az egyik legcsúnyább dolog, amit el lehet követni. Kérem szépen, lehet, hogy Kónya Imre azt mondja erre, hogy ezek hízelgő megjegyzések a magyar min iszterelnökre nézve. Én úgy gondolom, hogy a nyilvánosság előtt jelentek meg ennél hízelgőbb megjegyzések is, nem egyszer Kónya Imrétől. Mondhatja azt Kónya Imre, hogy a magyar miniszterelnök engem ezért feljelentett bíróságon, hogy a magyar miniszterelnök etikai eljárást kezdeményezett ellenem a párton belül vagy a képviselőcsoporton belül. Mondhatja, de nem igaz. Ma kézhez kapott, hozzám írt levelében a miniszterelnök nem említette meg egy szóval sem, hogy Kónya Imrét fölhatalmazta volna az érdekei védelm ére. Mondhatja azt is Kónya Imre, természetesen, hogy én rohantam, s ebbeli véleményemet mindenféle hazai és külföldi sajtóorgánumnak leadtam, de ez sem igaz. Fél éve nem kértem ki ezt a jegyzőkönyvet, nagyon jól tudja Kónya Imre, hogy milyen ügy kapcsán k értem ki ezt a jegyzőkönyvet, senkinek a tudomására ezt nem hoztam. Ez az állítás tehát nem felel meg a valóságnak. De csak egy picikét menjünk tovább. A magánvéleményemről van szó. A Kormány egyik tagjának, akit ismerünk, van magánvéleménye, s azt a Parla mentben el is ismétli. A párt egyik illusztris elnökségi tagjának szintén van magánvéleménye, amit írói munkássága keretében közöl, és én nem kifogásolom. Vajon ki kifogásolhatja azt a jogomat, hogy legyen magánvéleményem? Ki kifogásolhatja azt a jogomat, hogy ezt közöljem is, ha kell, a tetejében úgy, hogy az előbb említett két úriemberrel szemben én ezt még nyilvánosságra se hoztam? Menjünk tovább egy picikét! Ha egy pártban, egy demokratikus pártban valaha is elhatározzák azt, hogy a magánvéleményeket el lenőrizni fogják, akkor is meg kell állapítani egy mindenkire egyformán kötelező minimumot, ha azt valaki megsérti, vagy felmerül a gyanúja, hogy megsértette, akkor alakítsanak egy etikai bizottságot, az járjon el, tisztázza a tényállást, legyen lehetőség kontradikcióra, legyen lehetőség a másik fél meghallgatására, nem pedig hallomás alapján – azt is hónapokig jegelve – egyoldalú kijelentést tenni, egyoldalúan minősíteni valakit, s vele szemben hátrányokat alkalmazni. Úgy gondolom, hogy egyrészt nem kell e mlékeztetnem Kónya Imrét a jogi diplomára, másrészt úgy gondolom, hogy amit elmondtam, az bármilyen demokratikus párt belső kívánatos működési mechanizmusával maradéktalanul megegyezik. S azt hiszem, hogy amikor megtettem a képviselőcsoport előtt azt, hogy azt a kérést intéztem, hogy az etikai bizottság vizsgálja ki, és ez nem teljesült, abba a helyzetbe kerültem, hogy ott tovább mint magára valamit adó, jóérzésű ember,
