Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 29. kedd, az őszi ülésszak 18. napja - A Magyar Köztársaság büntető törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
1142 felülvizsgálását, a múltban a legkisebb mértékben kompromittált vezetőinek és funkcionáriusainak megnevezését és azonnali eltávolítását." A 4. pont Farkas Mihály és társainak bíróság elé állítását követeli. De azokat, akik azt mondják, hogy ez a társadalom már nem az a társadalom, azok a diósgyőri munkások már nyugdíjban vannak, vagy meghaltak, kint vannak a temetőben, szeretném arra emlékeztetni, hogy 1956ban fiatalok voltak az utcán, és fiatalok fogták a Corvin közben a géppuskát. Erre utalnak azok a bírósági végzések, amelyek 13., 14., 15 éves gyermekeket ítéltek súlyos börtönbüntetésre. Ezeknek a nevében mondjuk azt, hogy igen, a nép és a társadalom nev ében beszélünk, amikor az igazságtételt követeljük. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szólásra következik dr. Orbán Viktor képviselő úr. Felszólaló: Dr. Orbán Viktor (FIDESZ) ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Én Kónya Imre hozzászólására szeretnék néhány mondat erejéig reagálni, de előtte két megjegyzést engedjenek meg. Az első az, hogy örömmel hallottam dr. Fodor András képviselőtársamtól azt, hogy az életkort, mint olyat, nem tekinti b űnnek a mi esetünkben, tehát a fiatalok esetében. Szeretném megnyugtatni, hogy az ő esetében mi sem tekintjük annak. (Derültség.) A második, amit szeretnék mondani, azt pedig Oláh Sándor képviselőtársamnak mondom. Nem biztos, hogy jól értettem, amit mondot t tisztelt képviselőtársam, de szeretném fölhívni a figyelmét, hogy annak ellenére, hogy nem biztos, hogy jól értettem, amit mondott, hogy a szemtelenség önmagában nem büntetőjogi tényállás. Ha itt most valamiért mi törvényt hozunk, akkor csak azért nem ho zhatjuk meg ezt a törvényt, mert állítólag valakik valamikor, akikre ez a törvény érvényes lesz, vagy hatályos lesz, elszemtelenedtek. Ez önmagában, mint törvényalkotói motíviáció, nem fogadható el, törvényalkotói szándékként sem fogadható el. A má sodik: Kónya Imre úrhoz, képivselőtársamhoz szeretném a következő néhány szót címezni, ezek jogi megjegyzések lesznek. Nyilván azt gondolja, hogy a törvényjavaslatról még lesz plenáris ülési vita, és akkor hosszabban össze tudjuk mérni a jogi érveket. Most csak néhány rövid megjegyzést szeretnék tenni. Először is: őszintén örülök annak, hogy Kónya Imre képviselőtársam jogi érvekkel hozakodott elő, mert azt gondolom, hogy ebben a Házban – miután ez a törvényalkotás háza – , még ha egy morális szempontból nagy on kényes kérdéssel foglalkozó törvényt alkotunk is meg, mindig elsőbbsége és primátusa van a jogi szempontoknak. Én azt gondolom, hogy a megbocsátás, meg nem bocsátás kérdése nem tartozik a tisztelt Ház elé. Én azt gondolom, hogy vannak, akik megbocsátana k, és ez magánügy, és vannak, akik nem bocsátanak meg, mert az is magánügy. S akik nem bocsátanak meg, azokat nem lehet elmarasztalni, mert vannak dolgok, amiért nem lehet megbocsátani. De az ő magánügyük azt gondolom, nem lehet megbocsátani soha azért, ha apától a fiát elvették, ha valakinek az anyját lemészárolták. De úgy gondolom, hogy ez bennünket, amikor törvényt alkotunk, nem befolyásolhat. Bennünket egyetlen dolog befolyásolhat, az, hogy a magyar hatályos jog által a mi számunkra biztosított területe n belül megpróbáljunk jogi megoldást találni erre a problémára. Semmifajta morális ok nem jogosít fel bennünket arra, hogy a mindenkor hatályban lévő – s különösen bennünket nem törvényalkotókat – magyar jogrend kereteit túllépjük, bármifajta nemes, moráli s indokról legyen is szó. Ez az én jogi álláspontom, s a mi frakciónk ebben a szellemben fejtette ki az álláspontját. Úgy gondolom egyébiránt, hogy az MDF tisztelt frakciójának jó néhány képviselője az Igazságügyi Minisztérium meg a FIDESZfrakció álláspon tja között semmifajta különbség nem
