Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az államháztartásról szóló törvényjavaslat, valamint az államháztartási törvény hatálybalépésével kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ)
716 államháztartáson belül az állami költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, az önkormányzatok és a társadalombiztosítás között." Ezzel az idézettel a négy állításom közül az első lényegéhez érkeztünk, ugy anis ez a törvény semmit sem mond a beterjesztők szerint elsődleges fontosságú államifeladatfelmérésről és ennek eredményéről. Nem tudhatjuk meg belőle, hogy a rendszerváltás utáni első Kormány az új körülmények között, a közszolgáltatások közül mit tekin t állami feladatnak, és a felvállalt feladatait milyen szintig és milyen technikákkal képes és hajlandó finanszírozni. Ehelyett a törvény mellé kaptunk egy országgyűlési határozati javaslatot is arról, hogy küldjünk ki egy ad hoc bizottságot, amely áttekin ti az állami feladatok mai rendszerét, és javaslatokkal segíti az ezek újrafogalmazására irányuló kormányzati munkát. Tehát amit a jelentős kormányzati apparátusokkal bő egy év alatt sem sikerült kidolgozni, azt most majd egy tucatnyi, egyébként nagyon "rá érő" képviselő kirázza a kisujjából. Tartok tőle, hogy ebből a 12 okos emberből villámgyorsan 12 dühös ember lesz. A miniszter úr az expozéjában utalt arra, hogy tulajdonképpen indokolatlan most ezt a feladatot számonkérni, hiszen az eddig elfogadott önkor mányzati törvény nagyrészt befagyasztotta a Kormány lehetőségeit a feladatvállalások körét illetően, majd két perccel később, egy másik összefüggésben tulajdonképpen meg is cáfolta ezt az összeállítást, amikor arra utalt, hogy nem mindegy az, ha egy felada tot elhatározunk, az állami feladatként teljesítendőe, például az oktatás a legmodernebb audiovizuális technikával történjene vagy a tanyasi, összevont tantervű iskolákban. Nyilvánvaló, hogy itt van egy hatalmas lehetőség, kihívás és feladat arra, hogy a Kormány valóban végiggondolja, hogy ezen feladatok közül – amelyek részben nincsenek is törvényben rögzítve, vagy ha vannak is, akkor sincs megmondva a felelősségvállalás mértéke – , ezen feladatokban milyen mértékig vállal felelősséget és milyen techniká kkal hajlandó ezt finanszírozni, tehát ennek a kihívásnak megfeleljen. Ha azonban a törvény ezt a feladatot még keret jelleggel sem vállalja magára, szívesebben láttunk volna egy másik határozati javaslatot, olyat, amelyik előírja a Kormány számára azt az ütemtervet, amely szerint haladva ki kell dolgoznia az állami feladatok rendszerét és azok finanszírozási formáit, meghatározza a kapcsolódó jogszabályok körét, az előterjesztésért felelős minisztereket és a benyújtás határidejét. Így lehetne biztosítani, hogy az álmodozás helyett célirányos munka folyjék, hogy a feladatszűkítés hallatán az egymásra mutogató vezetők és apparátusok fantáziája is kényszerűen meglóduljon az új, hatékonyabb finanszírozási formák kimunkálása irányába. Enélkül ugyanis az önkormán yzatoknak sincs lehetőségük arra, hogy hosszú távon gondolkozzanak, és hosszú távon tervezzék községük jövőjét. Ezzel állításaim második tételéhez értem. Az idetartozó megjegyzéseim summázata, hogy a törvényjavaslatban tisztázatlan marad az államháztartás egyes alrendszereinek egymáshoz való viszonya. Itt pénzügyi kérdésekbe csomagolva hoz az Országgyűlés olyan döntést, amely az önkormányzatokat korlátozza, ahelyett, hogy a pénzügyi önállóságukat alapozná meg, ugyanis ez utóbbihoz – többek között – elengedh etetlenül szükséges lenne tisztázni az önkormányzatok költségvetéseinek kapcsolatát a társadalombiztosítással, rendezni az egymás közti feladatmegosztást, szabályozni a központi költségvetés normatív hozzájárulásának jogcímeit és a hozzá kapcsolódó mutatók at, meghatározni a cél- és címzetttámogatások feltételeit és az elszámolás módját, végül biztosítani a vagyonnal való rendelkezés önállóságát. Mindezt elmulasztja az előttünk fekvő törvényjavaslat. Értelmezésünk szerint a törvény keretjellegű felfogása ne m jelentheti azt, hogy a legfontosabb kérdések sokaságáról egy szót se ejtsen, miközben az önkormányzatok és a költségvetési szervek kezét a fölösleges előírások egész sorával köti gúzsba. A harmadik fő kifogásom is a javaslat egy hiányosságára vonatkozik. A törvényjavaslat nemcsak a megnevezett államháztartási alrendszerek viszonyát hagyja homályban, de szó nélkül hagyja a központi költségvetés rendszerében bekövetkezett változást is. Ennek lényege az, hogy az idei költségvetési törvényben létrehozott álla mi forgóalappal kétszintűvé vált maga a központi
