Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ):
72 Az erdőkben folyó g azdálkodásra vonatkozó kérdéshez. Sajnálatos, hogy a Kormány nem jutott tovább, mint az erdővagyonvédelem óhajának a megfogalmazása. Egy év alatt nem került sor az államot mint az állami erdők tulajdonosát megjelenítő állami erdők vagyonvédelmi kollégiumán ak a felállítására. Az ETEM által elkészített, általunk eddig ismert erdőtörvénytervezet nem teremti meg egy vagyonérdekeltségű erdőgazdálkodás alapjait. Bízunk benne, hogy a miniszter úr tud olyan törvénytervezetről, amelyben ez így van, és akkor ennek mi nagyon örülünk. Ezért mi indokoltnak tartjuk, hogy megállapodás szülessék az erdőgazdálkodás irányítása, tervezése és felügyelete tekintetében. A környezetvédelmi tárcához tartozó erdőrendezés alternatíváját tartjuk elfogadhatónak, megfelelő garanciák mel lett. Ma az erdőtervezés működése kérdéses, mert az 1991. évi pénz elfogyott. Egyébiránt érdekesnek tartom, hogy a miniszter úr mint eredményre hivatkozik a fokozottan védett erdőkre vonatkozó országgyűlési határozatra. Ez megtisztelő számunkra. Szeretném elmondani, hogy ezt a határozati javaslatot Gyurkó János MDFes képviselő indítványozta, és nem a KPM, ami nagyon szerencsés lett volna. A nemzetközi kötelezettség és a Kormány egyes tagjainak az intézkedései hogyan férnek össze? Mi egyetértünk azzal, hogy nemzetközi presztízsünket emelte a berni konvencióhoz való csatlakozás, az azonban már valószínűleg kevésbé, hogy ennek az egyezménynek a hatályba lépése után kis idővel, a Kormány két minisztériumának az asszisztenciájával rúgjuk ezt fel. Az augusztus 1jétől valószínűleg továbbépülő út – a tárnokréti útról van szó – a berni egyezmény két különösen védett fajának, a túzoknak és a világon egyedül e területen megtalálható parlagi viperának a tartózkodási és szaporodási helyét fogja keresztezni. Az ennek az egyezménynek a betartását ellenőrző Európa Tanács befolyásának a bevetésével egy hasonló esetben Törökországra általános kereskedelmi embargót léptettek életbe. A tárnokréti eseményekről több magyar természetvédelmi, társadalmi szerv levélben informálta az Európa Tanácsot. Itt szeretném megjegyezni, hogy ezelőtt több hónappal pontosan azért interpelláltam a tárnokréti út ügyében, hogy ezt a levélben való odafordulást megelőzzem. Sajnálatos módon erre nem került sor. Tudjuk, hogy ezt az interpellációt nem fo gadta el a Ház. Ez az ügy azóta áll. A környezetvédelmi mozgalmakat nem köti a Házszabály, nem köti a tárgyalási rend, és nem vártak. Én ezt nagyon sajnálatosnak tartom. Szerencsés lett volna, ha ezt el tudtuk volna dönteni. (Elnök csenget.) Már nagyon röv id leszek. Az útépítés gigantikus mása lehet a déli autópálya is, amely védett és védendő természeti területek tucatját is kettészeli. Ehhez képest eltörpül az a kormánybaki, amelyben a kedvező visszhangúnak minősített mongolfarkasügy szenvedő alanyaira, a farkasokra a Kormány két tárcája is kiadott behozatali engedélyt. A KPM nem volt köztük. Mint a miniszter úr is írja a válaszban, nem kis erőfeszítést és pénzt költött a minisztérium arra, hogy ezt a csorbát kiköszörülje. Én azt gondolom, erre nem lett vo lna szükség, ha az a tárca adta volna ki az engedélyt, amelyikhez tartozik. Ki felelős a természetvédelem kritikus helyzetbe kerüléséért? Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a viszonválaszomban szereplő példákért nem a múlt rendszer felelős. Ezt az á tállást, illetve a pillanatnyi Kormányt terheli a felelősség. (Közbekiáltás jobbról: Idő.) Én azt gondolom, hogy szükség lenne sürgősen a természetvédelem jogi eszközeinek a megteremtésére, gazdasági ösztönzőrendszer kialakítására. A kormá nynak a természetvédelmi, a környezetvédelmi és az egyéb csatlakozó törvények meghozataláig lehetősége van arra, hogy a 8/1982. sz. minisztertanácsi rendeletet a jelen helyzet követelményeinek megfelelően módosítsa: hogy minden, a természetvédelemhez kapcs olódó jogszabályba beépüljenek a természetvédelmi garanciák. Szükség van Magyarországon környezetvédelemre. (Mind nagyobb zaj a teremben. – Jobbról közbekiáltás: Köszönjük, megértettük.) Köszönöm szépen. Utolsó mondat. Én tudom, elképzelhető, hogy egyesek szerint nincs szükség természetvédelemre. Ezért is interpelláltam.
