Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az államháztartásról szóló törvényjavaslat, valamint az államháztartási törvény hatálybalépésével kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
708 Időszerűe egyáltalán, és indokolte ma államháztartási törvényről tárgya lni, ezt csinálni? Először is néhány számot szeretnék mondani; a tájékoztatóban láthatják. A magyar államháztartás, amelyik az állami költségvetésből, az elkülönített állami pénzalapokból, a társadalombiztosításból és az önkormányzatok pénzeiből áll, a meg termelt magyar jövedelem 63%át centralizálja és osztja el. A legjólétibb államban, amit ismerünk – ez Svédország – , ugyanez az arány 56% a fejlettség egy egész más szintjén, tehát a mi mai centralizációs és újraelosztási rendszerünk egy szuper jóléti társ adalomnak felel meg az elosztás arányait tekintve, ugyanakkor mindenki elégedetlen vele, az elosztás színvonalát, igazságtalanságát, nivelláltságát nézve. Tehát önmagában az a tény, hogy nem marad más szereplőnek, nevezetesen a lakosságnak, nevezetesen a v állalkozóknak, a vállalkozásoknak, a vállalatoknak mozgástér, mert ilyen óriási mértékben rá van telepedve az állam a gazdaságra, indokolttá teszi, hogy elkezdjünk egy olyan államháztartási törvény- és reformmunkát, amelyik ezt csökkenti, normális módon. A második dolog, amit szeretnék mondani – teljesen vagy nagyrészt tapasztalhatták a társadalombiztosítási vitánál, tavaly a költségvetésnél, de bármelyik állami pénzügynél – , hogy rendezetlenek a közjogi viszonyok, ide értve az Országyűlés jogkörét, ide ért ve a Kormány, a pénzügyminiszter, a miniszterek, országos hatáskörű szervek jogkörét az állami pénzeknél. Ezt a rendezetlenséget meg kell szüntetni, mert ez bizalmatlanságot szül, áttekinthetetlenné teszi az állami ügyeket. Az Állami Számvevőszék számos je lentésében – amelyeket önökhöz is eljuttatott – bemutatta, nagyon plasztikusan, s a tájékoztatóban részletesen kiemeljük, hogy az állami feladatok, az állami pénzellátás, az állami pénzekkel történő gazdálkodás és ezek ellenőrzése a mai szisztémában nagyré szt lehetetlen, pazarló, rossz irányban viszi el az egész állami szférát. Végül – s ezt nagyon jól tudják, hogy – az információs rendszer Magyarországon összeomlóban van, akár a statisztikai rendszerről beszélünk, akár egyéb rendszerekről; ez igaz az állam i pénzügyekre is – tehát egy új információs rendszert meg kell teremteni. A helyzet – az előbb Baross Gábort idézte Csehák Judit képviselő asszony – tökéletesen megfelel annak, amit Kossuth Lajos, az első felelős pénzügyminiszter – immár a második vagyok i tt (taps) – mondott száznegyven évvel ezelőtt, hogy ez áldatlan állapot. Akkor a magyar nemzet maga volt egyedül minden alkotmányos nemzet között, mely a fonák kormányzati rendszer következtében politikai maximái közé volt kénytelen számítani azt a törekvé st, hogy a kormánynak minél kevesebb jövedelme legyen. Sónál, harmincadnál, adónál mindig leszállítást sürgetett, a kincstári javakat minden kivetésnél a lehetőségig terhelte – ha állami vállalattal kombinálják a kincstárjegyeket, akkor mindjárt érthető ez – , és minden adóeszmétől összeborzadt – Palotás úr itt van! A közjövedelmek gyarapítása mindeddig nemigen tartozott az ország jogai közé. Kérem, ehhez hozzátartozott az, hogy abban az időben a költségvetés kiadásai szigorúan titkosak voltak, mint az ötven es években, de hát a magyar helyzet azért ma is elgondolkodtató. (Szabad György közbeszólása: És nem volt önálló magyar költségvetés.) Majd később fogok ezekre a mozgásokra kitérni. Bár nem olyan mélységben, mint ahogy reggel hallottam. Mire terjed ki, mit tartalmaz az államháztartás törvénye? Csak úgy nagyon futtában, gyorsan. Ahogy elmondtam, a közületi háztartások – tehát nem a magánháztartások, nem a lakosság, nem a vállalkozások stb. – , az állami költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, önkormá nyzat, társadalombiztosítás egységes gazdálkodási, működési, számbavételi és ellenőrzési szabályait; e háztartások egymás közti viszonyainak rendezését – amely nagyon fontos lesz a társadalombiztosítás egész kérdésénél, ahogy ezt Frajna képviselő úr mondta – , az állami költségvetéssel és az elkülönített állami pénzalapokkal kapcsolatos valamennyi jogkört, hatáskört, kötelezettséget az Országgyűlés esetében, a Kormány esetében, a pénzügyminiszter és a miniszterek esetében; a rendkívüli helyzetek, az ex lex é s az indemnitás szabályait – ez nem rendkívüli állapotot jelent természetesen Magyarország esetében, hanem olyan rendkívüli helyzetet, amikor a Parlament nem akarja elfogadni a költségvetést, vagy nem tudja elfogadni, mert például időközi választásokat írn ak ki, ezt is szabályozni kell – , a hiány finanszírozására, az államadósság kezelésére, az állami vagyon kezelésére
