Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - A társadalombiztosítási önkormányzat igazgatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
698 Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a delegálás előtt konszenzust kell kialakítani a szakszervezetekkel és az érdekképviseleti szervekkel. Kívánatos lenne mielőbb túl lenni a szakszervezeti választásokon, mert ma még azt sem tudjuk, hogy az egyes szakszervezetek a munkavállalók hány százalékát képviselik. Társadalmi elvárás az, hogy minden társadalmi réteg társadalmi helyzetére, tevékenységi körére és szakmai hovatartozására való tekintettel képviseletet nyerjen. Biztosítási ellátásra jogosultak és munkáltatók érdekképviseleti szövetségei, országos érdekképviseleti szervek legalább egy képviselő delegálására legyenek jogosultak. Egyetértünk a társadalombiztosítás koncepcionális kérdéseivel foglalkozó elemző, döntéselőkészítő szervezet kialakításának szükségességével. Mivel a Parlament legitim társadalmi képviselet, javaslom, hogy ennek égisze alatt a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság közreműködésével alakuljon egy olyan testület, amelynek – a Parlament megfele lő felhatalmazásainak birtokában, az Érdekegyeztető Tanács, a szakminisztériumok és a társadalombiztosítás szakértőinek bevonásával – intézkedésekre is alkalma legyen. Ennek nagy előnye lenne, hogy a bizottságon keresztül biztosítva van minden parlamenti p árt képviselete és a konszenzus kialakításának lehetősége. (Taps jobbról.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csehák Juditnak, a Magyar Szocialista Párt vezérszónokának. Felszólaló: Dr. Csehák Judit, az MSZPképviselőcsoport nevében CSE HÁK JUDIT, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tegnapi, érdekfeszítőnek talán nem mondható és csendesen csordogáló vita ellenére mélyen meg vagyok győződve arról, hogy valamennyien tudjuk, hogy a társadalombiztosítási reform koncepciója kapcsán milyen sú lyos, felelősségteljes döntéseket kell hoznunk. A tegnapi csendesen csordogáló vita is arról győzhetett meg bennünket, hogy az érdekellentétek a részletekben vannak, és hogy ezek megfogalmazódtak már tegnap is. A tegnapi csendes vita arról győzött meg enge m, hogy a legjobb jó szándékunk ellenére sem mi vagyunk a leginkább hivatottak arra, hogy a társadalombiztosításban feszülő érdekeket egyeztessük, hogy igen nagy szükség volna társadalombiztosítási önkormányzatra, igen nagy szükség volna arra, hogy az érin tettek, a nyugdíjasok, a teherviselők, a járulékfizetők, az orvosok, a betegek beleszólhassanak ellátásaik alakításába. Éppen ezért nem értek igazán egyet a törvényindoklásban szereplő mondattal, amelyik tulajdonképpen a társadalombiztosítási önkormányzat létrehozásának legfőbb okát a társadalombiztosítási reform megkönnyítésében látja. Ez mélyen igaz, ugyanakkor mégis többről és másról is van szó. Magyarországon ugyanis a társadalombiztosítást az elmúlt században a munkás önkormányzat igazgatta. Azok a mun kások, akik fizetésük és járulékaik egy részét társaik ellátására fordították. Száz évvel ezelőtt, 1891. május 9. után, amikor kéthónapos vitát követően Baross Gábor miniszter előterjesztésében döntött a magyar Parlament a kötelező társadalombiztosítás bev ezetéséről, akkor egy új önkormányzat is alakult. Ebben, miután kötelező járulékokat fizettek a munkáltatók, egyharmad részben a munkáltatók, kétharmad részben a munkavállalók képviselői vettek részt, egészen 1906ig, amikor a balesetbiztosítás bevezetését törvényerőre emelték, és 5050%ossá, tehát paritásos összetételűvé alakult a társadalombiztosító intézetek választmánya. Természetesen az állam is belépett harmadik szereplőként a társadalombiztosítási önkormányzatok testületeibe, és ennek indoka nem csa k a társadalombiztosítás mögött megjelenő törvényes garancia volt, hanem az állami támogatás időről időre változó volta is.
