Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
691 föld törvény azon paragrafusát, amely kimondja, hogy a föld kezelője és használója köteles annak megműveléséről a jó gazda gondosságával gondoskodni. Ezen törvénycikkellyel, amely jelenleg is érvényben van, az 50es években a kommunista hatóságok egykét nap ké sedelem esetén különböző szankciókat alkalmaztak, sőt nem egy esetben "az elkövetőket" börtönbüntetésre ítélték, ezenkívül egyéb más, testi fenyítés és hasonló szankciók alkalmazásával sújtották a határidőeltolódást. Jelenleg ilyen szankciót nem kívánunk alkalmazni, de mindenképpen az ország érdekeinek a figyelembevételét, jövő évi termésünk biztosítását kérjük és várjuk el a még hatalmukon és pozíciójukban lévő nagyüzemi vezetőktől. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Ugyan csak napirend előtti felszólalásra kért lehetőséget Torgyán József képviselőtársunk. Napirend előtti felszólaló: Dr. Torgyán József (FKgP) TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim az elmúlt percekben tanúi lehet tek személyes megszólíttatásoknak és azzal kapcsolatos parádés riposztoknak. Úgy gondolom, hogy most, amikor én nem személyes megszólíttatás kapcsán, hanem egy közvetett megszólíttatás kapcsán – kevésbé parádésan és tudván előre, hogy sokak szemében kifogá solható témát felvetve – kértem szót, mégis legyen szabad arra utalnom, hogy ez a megszólíttatás – amelyet, úgy gondolom, nemcsak Torgyán József kapott, hanem valamennyien – itt, a Parlament előtti füves térségen tapasztalható, ahol 15 éhségsztrájkot folyt ató honfitársunk szólított meg minket, abban az értelemben, hogy a Parlament előtt folytatják az éhségsztrájkjukat és a Parlamenthez kívánnak szólni. Ezt szeretném aláhúzni akkor, amikor most szót kértem, hogy azzal, hogy az éhségsztrájkolók így választott ák meg a helyszínt, és azzal, hogy jelezték is, hogy a képviselőktől kérnek valamit, úgy gondolom, hogy magatartásukban a törvénytisztelet, a Parlament iránti tisztelet a domináló. Mielőtt konkrétan elmondanám mindazt, amiért szót kértem, hadd hasonlítsam össze ezt a kis jelenetet mindazzal, amit az elmúlt napokban valamenynyien óriási elismeréssel láttunk, tapasztaltunk, néztünk, nevezetesen a Szovjetunióban lezajló eseményekre, annak tagköztársaságaiban lezajló eseményekre gondolok, amikor is az emberek t ömegei, százezrei a testükkel védték azt a Parlamentet, azt a parlamenti demokráciát, amelyben hittek. Úgy gondolom, hogy ezért nekünk is erről az oldalról kell megközelítenünk az éhségsztrájkolók kérdését, mert ők is bíznak a parlamenti demokráciában. Teh át én nem azért kértem szót, hogy bármiféle, erőszakkal való véleménykikényszerítést vagy döntéskényszert helyeselnék, hanem azért kértem szót, mert ebben a kis csoportosulásban és azok kétségbeesett küzdelmében a Parlament megszólítását látom. Külön szót kértem azért is, mert kimenvén közéjük, megdöbbenve szereztem tudomást arról, hogy négyen közülük szívbetegek, van közöttük egy 70 év körüli, pacemakerrel élő honfitársunk, van közöttük tízgyermekes anya, van közöttük 56os hős, van közöttük volt politikai fogoly, van közöttük olyan, aki 25 évre lett elítélve Vorkutában, van olyan közöttük, aki 11 napot töltött a Gulágszigeten éhségsztrájkban. Úgy gondolom, hogy ezeknek a honfitársainknak a szavára oda kell figyelnünk, és meg kell vizsgálnunk, hogy vajon a parlamentáris demokrácia intézményei és szabályai összeegyeztethetőke azzal a kiáltásukkal, amelyet a Parlamenthez intéztek, mert én nem tekinthetem erőszaknak azt az eljárást, ahol idős, beteg emberek önmaguk egészségét, illetőleg életét ajánlják fel té tként, hogy higgyenek nekik. Konkrétan arról van szó, hogy ezek az emberek – úgy, mint igen sokan ebben az országban – nem tudják, nem akarják elfogadni a kárpótlási törvény rendelkezéseit (közbeszólás: Mondjon le!) nem lépnek fel ennek következtében semmi féle erőszakos igénnyel, hanem azt az elképzelést terjesztették elő, hogy a római emberjogi egyezmény – amely 1990. november 6án került aláírásra – előrehozott ratifikálásával kerülhetnek abba a helyzetbe a magyar állampolgárok, hogy közvetlenül a strassb urgi Nemzetközi Bírósághoz fordulhatnak. Ők úgy szövegezték meg a
