Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási önkormányzat igazgatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SOLT OTTILIA (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOLT OTTILIA (SZDSZ)
684 delegáljuk az önkormányzati képviselőket ebben a periódusban, tehát az első önkormányzati periódusban, mégpedig olyan arányok szerint, ami a szakszervezetek közötti választások során kisül . A Parlament által megszabott delegációs arányokat nem tartom elég legitimnek. Itt egy nagyon nehéz konfliktusokat kezelő testület létrehozásáról van szó, amelynek a nehéz helyzetét csak az tudja enyhíteni, hogyha a legitimitása nagy. Tudjuk, hogy a mi sa ját legitimitásunk, bizony, eléggé megtépázódott, tehát nagyon szerencsétlen megoldás lenne a saját politikai terheinket tovább terhelni ennek az önkormányzatfelállításnak az ódiumával. Ha lehetséges, akkor meg kellene találni a módját, hogy ez ne a Parla ment döntési körétől függjön, hanem a szakszervezetek közötti erőviszonyoktól, ennek minden kockázatával együtt. Ha nem lehetséges a szakszervezeti választások utáni delegáció, akkor pedig kénytelenek vagyunk kitartani az önkormányzati képviselők közvetlen választása mellett. Ez a jelenlegi álláspontunk. Azt hiszem, további egyeztetésekre van szükség a pártok között. Ami az önkormányzati törvényjavaslat egyéb részleteit illeti, a mi számunkra is döntően elfogadható a Kormány törvényjavaslata. A kormány – önko rmányzat – parlament viszonyában apró, súlyos módosításokat látunk szükségesnek, ahol az önkormányzat hatáskörét növelnénk. Van azonban egy pont, ahol úgy tűnik, hogy éles lesz a vita, nevezetesen: egy önkormányzat vagy több önkormányzat. A saját szakértőink alapos véleménye alapján mi egy olyan módosító csomagot készítettünk el, amiből nemhogy kettő, hanem több önkormányzat bontakozik ki. Nevezetesen egy nyugdíjbiztosító önkormányzat, amely átmenetileg az összes pénzbeni ellátások fölött rendelkező önkormány zat szerepkörét töltené be. A betegbiztosítást, vagyis az egészségbiztosítást – hogy Kulin képviselő úr szavait pontosan és egyetértően adjam vissza – nem egy centrális önkormányzat, hanem regionális önkormányzatok felállításával gondoljuk megoldani, amely ek maguk hoznának létre egy Egészségbiztosítók Tanácsa nevű országos egyeztető és magas jogkörű szervet, de nem centrális és egy önkormányzat területi leképezésében gondolkodunk, hanem a fordított pályán. Remélhetőleg ez az álláspont nem á ll olyan távol a többi pártok és az Érdekegyeztető Tanács álláspontjától, noha az aritmetika szabályai szerint távol áll, hiszen ők egyszer kimondták, hogy egy, mi pedig azt mondjuk, hogy több. A szándék azonos. A szándék az, hogy minél nagyobb ellenőrzés, minél szélesebb körű ellenőrzés legyen az egészségre fordítható közös befizetések fölött, és ezenkívül, hogy minél rugalmasabb rendszert hozzunk létre, amelyben van robbanásveszély nélküli játéktere a különböző megoldási formák kikísérletezésének. A préri n kell építkezni, hiszen egészségbiztosítás nincs. Nincs is igazából hagyománya, igazából sötétbe ugrás bárminemű finanszírozási szisztémának a bevezetése. S úgy véljük, hogyha ez regionálisan szerveződik és nem centrálisan, akkor több tere van a jó, rugal mas megoldások kidolgozásának és egymástól való átvételének, mint hogyha egyetlenegy centrum döntésétől függne az országos rendszer megindítása. Akkor óhatatlanul nincs mód arra, hogy alternatív finanszírozási rendszereket dolgozzanak ki az érdekeltek, his zen borzasztó nagy energiákat igényel ennek az egy szem finanszírozási rendszernek a reparálása és működtetése. A regionális decentralizáció ezt lehetővé tenné. Mód van erre a regionális egység létrehozásra a jelenlegi szolgáltató hálózatnak a megléte foly tán, hiszen az országban vannak olyan régiók, amelyek teljes vertikummal egészségi betegellátást tudnak nyújtani, tehát a legmagasabb szintű kórházi ellátásig bezáróan. Úgy képzeljük, hogy ezen létező régiók lennének az önálló egészségpénztárak, egészségbi ztosítók határai, és az önkormányzatok, tehát választott vagy delegált önkormányzatok ezeken a szinteken állnának fel. A Regionális Egészségbiztosítók Országos Tanácsa, tehát az a laza csúcsönkormányzati szerv, amely összefogná az egészségpolitikánkat és a z egészségügyi ellátást, ez kiegészülne olyan szereplőkkel, akik óhatatlanul nagy súllyal vannak jelen az egészségügyben és az egészségpolitikában; és kívánatosabb, hogyha a jelenlétük intézményesült, nyílt, és – hogy úgy mondjam – csatornába terelt, mint hogyha informális úton, lobbizás útján próbálják a befolyásukat
