Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
663 amely az egyik vagy másik alternatíva választását igazán lehetővé tenné. Hogy egyetlen példát mondjak, a szake mberek még abban a kérdésben sem jutottak egyetértésre, hogy valójában milyen demográfiai trendek várhatók. Hogy fog kinézni a népesség korösszetétele az ezredfordulón vagy az ezredforduló után, ami – mondanom sem kell – a társadalombiztosítási rendszer sz empontjából alapvetően fontos és nélkülözhetetlen információ. Mindezeket figyelembe véve azt kell mondanom, hogy a nyugdíjrendszerre vonatkozó elképzelések valamivel kidolgozottabbak. Itt elég határozottan körvonalazódó alternatívák kerültek a koncepcióban bemutatásra, és ezekkel kapcsolatban valamilyen mértékig állást lehet foglalni. Itt három változatról van szó, amelyek közül az a) és c) változat az alapelveit tekintve eléggé hasonló egymáshoz, amennyiben az alapnyugdíjat a társadalombiztosítási rendszer en belül kívánja finanszírozni, viszont jelentős különbség van a tekintetben, hogy az a) változat esetében a járulékfizetés egy bizonyos százaléka a munkából származó jövedelemnek a járuléka, viszont a c) változat esetében egy fix összegű járulékról van sz ó. Nyilvánvaló, hogy az előbbi, tehát ahol százalékban van megadva a járulék mértéke, a magasabb jövedelműeknek hátrányosabb, hiszen ők jövedelmüknek viszonylag nagyobb részét fizetik be. A fix összegű befizetés viszont a magasabb jövedelműeknek kifejezett en előnyös, és az alacsony jövedelműeket nagyon nehéz helyzetbe hozza, hiszen jövedelmüknek e viszonylag nagy részét kell a társadalombiztosításba befizetniük, és ráadásul a munkaadó sincs igazán ösztönözve arra, hogy őket alkalmazza, mert a munkabérhez ké pest viszonylag magas az alacsony keresetűeknél az a rész, amit a társadalombiztosítás számára be kell fizetni. Az a) és c) változatot egyaránt jellemzi a kiegészítő biztosításnak az önkéntessége, ami egy látszólag nagyon radikálisan liberális elv, illetve nem is látszólag, hanem valójában egy nagyon radikális liberális elv, hiszen megadja az állampolgárnak azt a szabadságot, hogy egy viszonylag jelentős részére nézve a nyugdíjának maga döntse el, hogy ő kívánjae befizetéssel biztosítani vagy nem kívánja. De figyelmeztetni szeretnék arra, hogy egy olyan társadalomban, mint a magyar, ahol az ilyenfajta öngondoskodásnak semmiféle hagyománya nincsen, ahol ez az egész stratégia, amely ahhoz kell, hogy én előre gondoskodva magamról viszonylag fiatal korban eldön tsem, milyen összegeket fizetek be, mert ennek arányában fog alakulni a nyugdíjam, nagyon nehéz elvárni az állampolgárok túlnyomó többségétől. Hadd utaljak arra, hogy az Egyesült Államokban, ahol az ilyen jellegű hagyományok sokkal erőteljesebbek, az egész ségügyi biztosítás nem kötelező jellegű. Ennek az a következménye, hogy 27 millió amerikai állampolgárnak nincs egészségügyi biztosítása azért, mert ez a csoportja a társadalomnak úgy gondolja, ő vállalhatja azt a kockázatot, hogy ő nem fizet be egészségüg yi biztosítást, mert nem fog olyan mértékig rászorulni, hogy ezt ne vállalja. Noha hozzáteszem, hogy nem a legalsó, legszegényebb rétegeiről van szó az amerikai társadalomnak, hanem az eggyel fölöttük levőkről. Ők azok, akik általában nem hajlandók befizet ni az egészségügyi biztosítási díjat. Mindezeket figyelembe véve a Szabad Demokraták Szövetsége a b) változatnak egy módosított változatára szavazna a legszívesebben. Miniszter úr expozéjában utalt arra, hogy nem kell mereven kezelni ezeket a változatokat, a különböző elemek az egyes változatokból kiemelhetők és átemelhetők a másikba. Ilyen módon lehetne egy olyan kevert szisztémát létrehozni, amely a b) változathoz hasonlít a legjobban. Épp azért, mert a b) változat az, amelyik a legnagyobb jövedelemrészt fogadja be kötelezően a társadalombiztosításba, és csak ezen felüli viszonylag kis jövedelemrész az, amelyre nézve szabad utat enged az állampolgárnak, hogy ő a maga számára köte biztosítást, vagy nem köt. Igaz viszont, a b) változatnak megvan az a problé mája, hogy egy nagyon minimális alapnyugdíjat biztosít csak, és ezt a költségvetésből kívánja fedezni. Mi azt gondoljuk, hogy ilyen értelemben az a) és c) változat bizonyos elemei felhasználhatók, illetve ide átépíthetők lennének. Ez azt jelentené, hogy an nak, akinek van járadékfizetése, tehát megfelelő mennyiségű szolgálati ideje, és ez után
