Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
658 az állam tulajdonába kerülve elegendőek lesznek arra, hogy oly módon gondoskodjék az állam minden polgáráról, hogy nincs szükség ezekre a magántulajdoni biztosítói és egyéb formákra. Ez nem vált be. Egy ilyen nagy rendszer csak addig tud működni, amíg tartalékai vannak; ezek a tartalékok azonban kimerültek. Elfolyt nemcsak az, amit elődeink megtakarítottak, és az állam átvett tőlük; elfol ytak a befizetések is, egy közös nagy kalapba, a költségvetésbe, az államháztartásba kerültek, és miután az a rendszer, az a modell nem volt gazdaságilag életképes, egyre kevesebb jutott, a maradék maradéka jutott erre a területre, tönkrement az egészségüg yi infrastruktúra, egyre inkább csökkent a nyugdíjak értéke az infláció következtében, tehát egyre kevesebb maradt, és egyre nehezebb körülmények közé került a társadalombiztosítás. Tehát ha egyszer az állam nem bizonyult jó gyámnak, rosszul bánt a gyámolí tottjai pénzével, akkor valaki másnak kell ezt a pénzt, ezt a megtakarítást, ezeket a befizetéseket adni, mert hiszen gazda nélkül elbitangol a jószág. Egy ilyen gazda lenne a társadalombiztosítás önkormányzata, amelyik a lakosságot, a befizetőket valamily en módon megtestesítve tulajdonosként kezelné ezeket a befizetéseket. Tehát a legelső és a legfontosabb feladat, hogy ténylegesen leválasztódjék a költségvetéstől a társadalombiztosítás tulajdona. Fontos ez azért is, mert a társadalombiztosítási tulajdont hosszú, 202550 éves célokra kell használni, míg a költségvetés évente változik. Hogyha egyszer én egy biztosítottal szerződést kötöttem, és belépett a biztosítóba, akkor az első befizetett forintjával egy szerződést kötött, amit én nem tudok évente megvá ltoztatni egyoldalúan, mert akkor tisztességtelen vagyok. Tehát csak egy különálló és az évente változó költségvetéstől és a négyöt évente változó kormányoktól független, a társadalomnak egy önmaga képviselőiből létrehozott testületére lehet rábízni ezt a vagyont. Ha van tulajdonos, akkor elképzelhető, hogy hatékonyabb lesz a működés. Ennek a társadalombiztosítási önkormányzatnak a megválasztásáról azonban külön törvény intézkedik majd; ezután kerül sor ennek a vitájára, ezért ebbe nem kívánok belemenni. I nkább a most napirenden lévő témának azokra az elvi, politikai, koncepcionális törésvonalaira szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, amelyek a különböző variánsok végtelen sok lehetősége között meg kell, hogy határozzák elképzeléseinket. Alapvetően tehát arról van szó, hogy a biztosítás semmi mást nem jelent, mint egy közös megtakarítási formát, egy közös alap képzését arra a célra, hogyha valakinek szüksége van rá, mert megbetegedett, megrokkant vagy idős korú lett, akkor biztosítsa a létét. Ez a v ilágon nagyon sokféleképpen megoldott – de általában megoldott – , és alapvetően két szélső lehetséges megoldás van. Az egyik a tisztán biztosítási elv, ami azt jelenti, hogy amit én életem során befizetek, azt tőkeként kezeli a biztosító, mint egy bank, és ennek a kamatait kapom én meg, úgy elosztva, hogy körülbelül a várható életkoromra statisztikailag elegendő legyen. Tehát itt kizárólag attól függ a hozzájutásom, hogy mennyit fizettem. A másik szélső érték, szélső pont a szolidaritási elv, tehát az arány os közteherviselés elvén alapszik, és azt jelenti, hogy én annyit fizetek be, amennyiben a társadalom megegyezik, és ezt törvényben szabályozza, és ez keresetarányos; viszont úgy részesedik ezekből, ahogy rászorul. Ezt a két szélső elvet mint lehetőséget n agyon sok módon lehet közelíteni, és nagyon sok módon lehet elegyíteni. De hogy hol húzódik meg a szolidaritás, és honnan kezdődik a tisztán biztosítás – ez az a vitatott kérdés, ami a variációkban végighúzódik. Tehát erre kell elsősorban figyelnünk, és ez alapvetően politikai döntést igénylő, ha tetszik, filozófiai, erkölcsi döntést igénylő kérdés, amit minden képviselőnknek meg kell tennie. És ezek után lehet válogatni a variációk között. Ahogy mi látjuk: a biztosítást két ágra kellene választani, alapvet ően egy egészségbiztosító és egy nyugdíjbiztosító ágra. A kettő alapvetően más elveket kell, hogy tükrözzön. Más a szolgáltatás az egészségügyön keresztül és más a nyugdíj kifizetése a postán keresztül. Más önkormányzatot is igényel, de
