Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF):
32 Rendkívüli ülésszakunk második ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Boros László és Horváth József jegyzők lesznek segítségemre. A mai ülésünkről 30 képviselőtársunk jelentette be előzetesen távolmaradását. Amennyiben valamelyikőjük mégis meg tudott jelenni, kérem szíves jelzését. Nem jelentkezett senki. Bejelentem, hogy az országgyűlési képviselők száma jelenleg 383, a határozatképességhez így 192 képviselő jelenléte szükséges. Most jelenlétellenőrzést tartunk. Most kérem, nyomják meg az "igen" gombot. (Megtörténi k.) Megállapítom, hogy a jelentkező államtitkárokkal együtt a jelenlévő képviselők száma 233. Az ülés határozatképes. Napirend előtt ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Két képviselőtársunk jelezte, hogy rendkívüli ügyben napirend előtt kíván fel szólalni. Elsőként Nagyné Maczó Ágnest illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérnék. Tessék. Napirend előtti felszólaló: G. Nagyné dr. Maczó Ágnes (MDF) G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt napok eseményei késztette k arra, hogy rendkívüli ügyben szót kérjek. Mint tudják, június 16a arról nevezetes a magyar történelemben, hogy ezen a napon végezték ki a világ első harmadikutas népfelkelésének legitim miniszterelnökét, Nagy Imrét. Különös dolgok történtek kivégzésének 33. évfordulóján. Az nem lehet véletlen, hogy a tömegkommunikációs eszközök szinte kivétel nélkül úgy kommentálták az eseményeket, hogy az újratemetés 2. évfordulója alkalmából történt a megemlékezés. A köztársasági elnök úr is úgy nyilatkozott, hogy két éve föltámadott a tenger. Pedig neki jobban kellene tudnia, mint nekem, hogy a tenger nem két éve támadt föl, hanem 1956. október 23án. Fontos leszögezni azt is, hogy nem újratemetés történt, hiszen gyilkosai annak idején nem temették, csupán elföldelték, elrejtették előlünk. A kizökkent idő visszaállt a maga normális menetébe. Furcsa módon már napok óta súlykolták belénk, június 16a lesz az a várva várt nap, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyja az országot, és be is jelentették, hogy ez megtörtént . De lám, a tegnapi tvhíradó adásából meggyőződhettünk arról, hogy a teljes kivonulás mégsem történt meg. Felmerül a kérdés, miért volt hát e dátumhoz való makacs ragaszkodás. Ugyancsak június 16án Árpádnapi ünnepséget rendeztek a világ magyarjainak öss zefogására. Újabb kérdés, hogy e nemes célú ünnepséget miért pont' erre a napra tették. Vajon eszébe jutna bárkinek is, hogy az aradi vértanúk napján – mondjuk – Mátyás királyünnepséget rendezzen? Mindezek után már fel sem merülhet, hogy a miniszterelnök úr miért nem rótta le kegyeletét vértanú elődje sírjánál? Mert az köztudott, hogy Nagy Imre nem a moszkvai és a magyar kommunizmusért, hanem a népfelkelésért vállalt vértanúságot, amely őt a Parlament előtt szólította fel, hogy legyen a forradalom első szá mú vezére! És hogy mennyire jól választott a nép, bizonyítja ezt lelkünkből soha ki nem törölhető mártíromsága! Egyre többen hangoztatják – képviselők és politikusok – , hogy a kivonulás napján ünnepeljünk együtt, de azt elfelejtik hozzátenni, hogy köszönjü k meg az 56os ifjúságnak és a magyar népnek, hogy tetszett nekik forradalmat csinálni. Ha így mennek tovább a dolgok, a sokszögű gyémánt ezernyi fényességében épp a gyémántról feledkeznek meg politikusaink – történetesen a népről!
