Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 17. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Az 1991. évi költségvetési folyamatok alakulásáról szóló beszámoló megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
28 költségvetési intézmények pénzmaradványai, felhalmozódott és el nem költött bevételei vagy kiadásai, megtakarításai módosíthatják ezt az egyenleget. Ezért a kétféle szemléletben előttünk álló költségvetésből nem állapítható meg egyértelműen a költségveté s valós hiánya, illetve a kétféle szemlélet egymásnak való megfeleltetése. Ami a tanulságot jelenti ebből az ügyből: az előttünk álló államháztartási törvény vitája során egy olyan eljárási szabályrendszert kell kialakítani, mi egyszerre kezelhetővé teszi a költségvetés bruttó és nettó szemléletű mérlegét, illetve kimutatását. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy ezt a dilemmát nem úgy lenne célszerű megoldani, hogy az egyik szemléleti rendszert elvetjük, és visszatérünk a régihez, vagy áttérünk egy újra . Valóban fontos tartalmi jelentősége van annak, hogy egyidejűleg láthatjuk külön a forgóalapot kezelő elkülönült központi költségvetést, a másik oldalról pedig az egyes költségvetési fejezetek gazdálkodását. Ugyanígy az államháztartási törvény vitája előt t nagyon fontos tanulságokkal szolgált az eddigi költségvetési végrehajtásban bizonyos hatásköri problémák észrevételezése a Kormány, illetve az Országgyűlés között arra vonatkozóan, hogy milyen esetekben melyik szervnek van joga, lehetősége a költségvetés egyes címei, előirányzatai, illetve fejezetei között átcsoportosítani. A költségvetési törvény 9. § (1) bekezdése nagyon határozottan fogalmaz, amikor minden ilyen típusú átcsoportosítási lehetőséget az Országgyűlés hatáskörébe utal. A következő bekezdése k azonban teljesen felpuhítják ezt a határozott rendelkezést. Végül is olyannyira sikerült felpuhulnia ennek a rendelkezésnek, hogy az Országgyűlés jóváhagyása nélkül gyakorlatilag a Kormány még a fejezetek közötti átcsoportosításra is lehetőséget kap. Ezé rt úgy gondolom, az államháztartási törvény vitája előtt megintcsak rendkívül komoly tanulságokkal szolgálhat számunkra, hogy ezt a kérdéskört ismét újra kell gondolni és újra kell rendezni. Világosan el kell határolni, hogy meddig terjedhet a Kormány fele lőssége, és hol van az a pont, ahonnan az Országgyűlés felelőssége meghatározná egyegy kiadási előirányzat módosítását. A másik dolog, amivel kapcsolatban az aggályunkat szeretném kifejezni, s amiért azt mondtam, hogy az előterjesztés eredeti formájában s zámunkra nem elfogadható az országgyűlési határozati javaslat, az tulajdonképpen ahhoz a vitához kapcsolódik, amely Békesi képviselőtársunk módosító indítványa kapcsán zajlott le a költségvetési bizottságban, és itt is szóba került. Arról van ugyanis szó, hogy a határozati javaslat nagyon egyértelműen próbálja leszögezni, hogy a költségvetési előirányzatok módosítására nincs szükség, ugyanakkor rendkívül sok olyan – és konkrétan megjelölhető – területet tudunk megnevezni, amelyik pénzellátási, likviditási h elyzetében rendkívül komoly problémák vannak, és mindenképpen a finanszírozási lehetőségek újragondolását igényli. Ilyen tétel volt – megint csak röviden emlékeztetni szeretném Önöket – az önkormányzati céltámogatások ügye, ahol mindannyian elfogadtuk a jo gos önkormányzati igényeket, mindannyian elismertük a nagyon jelentős, több milliárd forintos tételre való igényjogosultságot, ugyanakkor az Országgyűlés nem biztosított ehhez finanszírozási forrást. Ezt a költségvetési törvényt módosító törvényjavaslatunk at pedig nem tárgyalta az Országgyűlés, holott ez ennek a problémának a megoldására próbált javaslatot előterjeszteni. De ilyen súlyos problémák vannak más területeken is, nemcsak az önkormányzati területen. Még mindig nem világos a Kormány saját berkein b elül sem, hogy a szakszervezetekkel kötött megállapodást milyen tételből, milyen egyéb kiadási tételek terhére próbálja megoldani, megvalósítani a megállapodásból adódó kötelezettségeknek a finanszírozását. Nagyon sok egyéb konkrét tétele van a költségveté snek, ahol a kiadási előirányzatok újragondolása indokolt lenne. Ezért azt gondoltuk, és ezt képviseltük a költségvetési bizottsági vitában is, hogy mindenképpen szerencsés lenne, ha a Kormány előterjesztene egy javaslatot arra, hogy saját értékelése szeri nt hol vannak azok a megragadható pontok, ahol már most látható a költségvetési törvény elengedhetetlen módosítása. Ehhez képest egy kompromiszszumos javaslatot
