Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. július 4. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 5. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
262 dokumentumokat, amelyek az egyház tevékenységéről szólnak az elmúlt 40 évben, és kirekesztik a parlamenti bizottságot abból, hogy bele- tekinthessen ezekbe a dokumentumokba, akkor ar ról beszélni, hogy a lehetősége sincsen meg egy ilyen befolyásolásra, az szerintem nem helytálló. Mert a lehetőség megvan, az más kérdés, hogy az állam ezzel él vagy nem él. Azt gondolom tehát, hogy ma valóban a klasszikus vonalak mentén az állam, egyház s zétválasztott Magyarországon, de bizony azt nem állíthatjuk, hogy függetlenül képesek egymástól a saját tevékenységüket gyakorolni ebben a pillanatban – legalábbis az én megítélésem szerint. Ez a kérdés igazából, nem pedig, hogy a klasszikus szempontok sze rint az állam, egyház szétválasztásának jogintézményei érvényesülneke Magyarországon, vagy nem. A második megjegyzésem pedig az lenne, hogy a mi számunkra teljesen világossá vált, hogy ez a törvény csak ingatlanátadásról szól. És az is világossá vált Csép e Béla képviselőtársam hozzászólásából, hogy itt borítékolva van ugyan egy szándék, de most már ez többékevésbé kimondatott, ami úgy szól, hogy az ingatlanátadással önmagában nem oldjuk meg, vagy a kormányzó pártok nem tekintik megoldottnak az egyházak fi nanszírozási kérdéseit, hanem évenként majd költségvetési támogatásokat fognak kapni az egyházak. Úgy gondolom, hogy ennek a mértékéről nincsen fogalmunk. A mi elképzelésünk – megítélésem szerint – gazdasági racionalitás szempontjából azért használhatóbb, mert ez a megoldás tudatja, világossá teszi és rögzíti, kalkulálhatóvá teszi, hogy az államnak mennyi pénzt kell fordítania az egyház finanszírozására a következő időszakban. A mi javaslatunk erre ad egy hosszú távú számítási lehetőséget. Az a fajta megold ás, amit a tisztelt kormányzó pártok javasolnak, miszerint most csak ingatlant adunk és borítékoljuk, hogy később évenként ez milyen terheket róhat a költségvetésre, ez úgy gondolom, hogy a gazdasági racionalitás szempontjait kevésbé tartja szem előtt. A h armadik megjegyzésem pedig a 100ezer vagy 40ezer diák esetére vonatkozik, amit Salamon képviselőtársam citált az előbb. Megítélésünk szerint nem az a probléma, hogy van egy meghatározott kapacitása ma a magyar államnak oktatási célra, szociális célra, kari tatív célokra, és ezeket más elvek szerint fogjuk majd elosztani, ha ez a törvény elfogadásra kerül. A probléma lényege nem ez. A törvényjavaslat szövegében – amit önök elé beterjesztettek – semmifajta garancia nincsen arra nézve, hogy azokat az ingatlanok at, amelyeket az egyházak megkapnak szociális, oktatási és egyéb célra, azokat arra is fogják használni. Erre a törvény nem kötelezi őket, mint ahogy egyébként nem is kötelezheti a megítélésem szerint, mert a tulajdonjog szabályait nem sértheti meg egy ily en törvény. A tulajdonnal való rendelkezést nem korlátozhatja, a konstrukció rossz, a megítélésünk szerint. A dolog lényege az, hogy azért keletkezik, tisztelt Salamon képviselőtársam, vagy keletkezhet a költségvetésre nézve plusz teher ebből a törvényből, mert igenis nagyon könnyen előfordulhat, hogy folyó költségvetési eszközök híján, vagy annak szűkében az egyházak rákényszerülhetnek – akár a legjobb szándékuk ellenére is – , hogy bizonyos ingatlanokat, amiket most tulajdonba kapnak, eladjanak, vállalkozá sba vigyenek, más funkcióra használjanak, mint ami annak eredeti funkciója volt, például oktatási, egészségügyi célra. Ebből pedig az államnak az a kötelezettsége fog fakadni, hogyha az oktatási, szociális kapacitása az államnak lecsökken, azt pótolni kell , méghozzá pótlólagos költségvetési kiadások bevonásával, kórházakat kell majd építeni, meg iskolákat kell építeni abban az esetben, ha az egyház ezeket eladta, értékesítette, más célra használja. Én azt nem állítom, hogy ezt fogja tenni az egyház is, mi e zt nem mondtuk. Én azt mondom, hogy ez a törvény ezt a lehetőséget meghagyja. Semmifajta garanciát ez ellen nem nyújt. (Közbeszólás a jobb oldalon: Ez nem véletlen!) Persze, hogy nem véletlen. Önnek igaza van, persze, hogy nem véletlen, én ezt értem. Csak próbálok jóhiszeműnek mutatkozni. (Derültség a bal oldalon.) Tehát ez a probléma lényege, hogy nincs a törvényben olyanfajta garancia, amely lehetővé tenné, hogy itt az ellenzéki szektorban és a FIDESZpadsorban ülő képviselők ne vállalnának a törvény elfo gadásával olyan költségvetési terheket, amelyek abból állnak elő, hogy az egyházak – mondom
