Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 26. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 4. napja - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ):
166 végleges, vagy átmeneti jelleggel fizetésképtelenség állapotába kerülnek. A jelenlegi törvény teljes mértékben megtiltja nekik, hogy bármilyen formában is fizessenek, csak a már előbb említett munkabérekkel kapcsolatban ad erre lehetőséget. Állá spontunk szerint ez egy rossz megoldás. Erre szintén csak a fejlett nyugati ország gyakorlatára tudok hivatkozni: ezt a kérdést úgy oldják meg, hogy csődbiztost állítanak a hitelezők, akikben a hitelező megbízik, és ezek biztosítják a vállalatnak azt a leh etőséget, hogy ha adott esetben ebben az időszakban egy tényleg jó üzleti lehetőség is belép, akkor szerződést köthessenek, teljesíthessenek, mert a hitelezőnek is az az érdekes, hogy a vállalat a lehető leggyorsabban túlkerüljön ezen a válságos állapoton, mert igazándiból csak ebben az esetben jut ő is a hiteleinek a megtérüléséhez. Alapvető gond ezzel a törvénnyel kapcsolatban még az is, hogy a felszámoló kijelölését teljesen a Kormány hatáskörébe vonja. A Kormány állítja össze a listát, ő jelöli ki a fel számolási biztost, és a hitelezőknek ebbe semmiféle beleszólása nincs. Módosító indítványomban ebben a kérdésben megpróbálunk egy általunk jónak tartott megoldásra is javaslatot tenni, mert alapvető érdek, hogy a hitelező és a felszámoló közötti viszony té nylegesen bizalmi viszony legyen, és bizalmi viszony legyen – már amennyire ez egy ilyen eljárásban elképzelhető – az adós és a hitelező közötti viszony is. További problémája ennek a törvénynek az, hogy amennyiben mi egy gyors felszámolási eljárást akarun k, akkor ki kell emelni, hogy hova telepítjük a jogosítványokat, a felszámolóhoz vagy a hitelezőhöz. Hihetetlenül lassúvá teheti az eljárást az, amikor két hitelezői választmányt is lehet alakítani, s a hitelezők egymással szemben is tudnak igazándiból men ni két választmány között. Amikor a hitelezőknek két társasága megállapodásra jut, akkor ők különkülön is tárgyalhatnak az adóssal. Ezért álláspontunk szerint csak egy hitelezői választmányt lehet alakítani, és csak így lehet ezt a kérdést kezelni, hogy a hitelezők előbb egymás között jussanak egyezségre, s így tudják az adóssal szemben is az egyezségüket megkötni. Szintén alapvető hibája a törvénynek, hogy az egyéni csőd hiányzik belőle. Tardos Márton képviselőtársam már említette, hogy NyugatEurópában a z egyéni vállalkozók, a csak magánszemélyekből álló s nem jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok felszámolása esetén a törvény nagyon pontosan meghatározza, hogy mi az a személyes vagyon, amelyre a felszámolási eljárás nem terjedhet ki. Ezt a kérdést ez a törvény szintén teljesen megkerüli. Ha az Európai Közösséghez szeretne csatlakozni Magyarország – ezzel itt a Parlamentben helyet foglaló hat párt egyetért – , akkor nagyon aggályos, hogy ez a törvény semmilyen vonatkozásban nem tesz említést a nemzetközi viszonylatokról. A csődeljárás Európában egységesül. Van olyan állam – pl. Ausztria – , ahol bilaterális szerződésekkel próbálják megoldani ezeknek a kétoldalú, illetve nemzetközi érdekeltséggel rendelkező vállalatok csődbe kerülésének kérdését. Várhatóan 1992ben bizonyos nemzetközi szerződések fogják ezt szabályozni. Álláspontom szerint ennek a törvénynek erre utalni kellene. A másik, immáron a törvényen kívüli alapvető gond a csődtörvény működésével kapcsolatban, mindenki nagyon sokat remél et től a törvénytől, és félő, hogy nem vagy nem úgy fogja hatását kifejteni, ahogy ez a remény most a kormánypárti képviselők oldaláról megnyilvánul. Az első alapvető akadálya annak, hogy ez a csődtörvény hatékonyan s jól működjék, a tulajdonviszonyok rendeze tlensége. Itt például csak az állami vállalatok kezelői jogának a kérdésére szeretnék utalni. A törvény – egyesek vitatják – valószínűleg lehetőséget ad arra, hogy az állami vállalatok kezelői jogát kivonja a csődeljárás alól, holott ma mindannyian tudjuk, hogy jelzáloghitel esetében – döntően az állami vállalatokat tekintve – pont ez a kezelői jog bír anyagi fedezettel, így nagymértékben veszélyezteti szintén a hitelezők pozícióját az, ha ezt a kezelői jogot kivonjuk a csődeljárás alól.
