Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 17. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
17 A cső dnek és a csődeljárással kapcsolatos jogi szabályozásnak fenyegetettséget kell jelenteni a vállalatok számára, hogy bizonyos szabályokat, elsősorban a fizetőképesség szabályát mindenek fölött betartsák, és ha ezt nem tartják be, akkor ténylegesen bajba ker ülnek. Másodsorban biztosítani kell azt is, hogy a gazdálkodás gyakorlatában ne kerüljön sor olyan sorozatos csődökre, amelyek iparágakat, országrészeket, városokat vagy esetleg az egész nemzetgazdaságot megbéníthatják; ne kerülhessen sor arra, lehetőleg e gy esetben sem, hogy értékes tőke parlagon marad. Ezt a bonyolult, kettős feladatot a legjobban előkészített törvénnyel sem lehet a törvénnyel önmagában elérni. A törvénynek és a törvény mögött lévő bíráskodásnak szigorú eljárásokat kell javasolnia és végr ehajtania, annak megvalósítását elérnie, míg másoknak arról kell gondoskodniuk, hogy a tőke mozgósítása, újrafelhasználása, hatékony felhasználása feltétlenül megvalósuljon, és minél gyorsabban valósuljon meg. Úgy gondolom, hogy ennek az előkészített törvé nyjavaslatnak az a gyöngéje, hogy azt gondolja, okosan megfogalmazott mondatokkal e két feladatot egyszerre megoldhatja. És ezért senki sem lesz elégedett az eljárással és azzal a törvényes szabályozással, amely ma a Parlament előtt van, és amelynek a vitá ját megkezdjük. Miért nem lesz elégedett az a gazdasági szereplő, aki védelmet keres a csődtörvényben, attól, hogy partnerei nem fizetnek neki. Azért, mert mint ahogyan ezt a vitában meg már itt, a plenáris ülésen lefolytatott vitában is többen elmondták, a csődtörvény nagymértékben az adós pártján van. Meg akarja védeni az átmeneti nehézségektől, hosszú átmenetet akar biztosítani a számára. Indokolatlane ez? Nem, nem indokolatlan, erre szükség van, csak ezt nem a törvénynek kell alapjában biztosítania, ha nem a tulajdonosnak, akinek mozgósítania kell ahhoz tőkét és új tőkét, új eszközöket és új tudást, hogy megfelelően felhasználja a rendelkezésére álló, a tulajdonában lévő tőkét. Hogyha az állam hosszú ideig a gazdaság üzleti szférájában tulajdonos marad é s jelentős tulajdonos marad, állami vállalatok vagy részlegesen állami vállalatok lesznek, amelyeket a csődfenyegetettség érinteni fog, akkor az államnak mint tulajdonosnak biztosítania kell azt, hogy a rosszul működő tőkéje átszervezésére eszközei, tudása , tőkéje legyen, amelyet szükség esetén megfelelően mozgósít. Ez nem a csődtörvény feladata, és nekünk tudnunk kell, hogy nem várhatjuk semmiféle bíróságtól és semmiféle eljárástól, hogy ezt a védelmet megfelelően meg tudja valósítani. A hitelezőknek, akik nagyon nagy számban vannak jelen, és akik nemcsak a bankok, hanem sokkal inkább az árut vállalatnak szállító, félterméket más vállalatnak szállító vállalkozók, kis- és nagyvállalkozók, magánosok és államiak, védelmet kell, hogy teremtsünk abban az értelem ben, hogyha szerződést kötöttek, a szerződést teljesítették, akkor a szerződés feltételei biztosítottak lesznek a számukra. Ahhoz, hogy ez így legyen, ahhoz ténylegesen a törvénytervezet pontjain kell módosítanunk, biztosítanunk kell azt, hogy gyakorlatila g az adós egész vagyona a szerződés mögött álljon. Így például nem indokolt a kezelői jogokat kihagyni, ahogyan ezt a csődtörvény teszi. Nem indokolt a különleges hosszú eljárásokat javasolni a csődben levő vállalatoknak és e hosszú eljárások alatt a válla lat dolgozói számára preferenciákat biztosítani. Gondolni kell arra is, hogy az itt leírt kétféle csődeljárásban az öncsőd, amelyet a törvény alapvető eljárásnak tekint, egy nagyon zavaros ügynek is lehetőséget nyit, amit a jog csalárd csődnek nevez. Öncső döt akkor szoktak általában maguk ellen kezdeményezni a vállalatok, ha úgy érzik, hogy így könnyebben kijutnak a bajból. Természetesen még jobban, még könnyebben kijuthatnak a bajból, ha mire a csődeljárás elkezdődik, addigra kiviszik a tőkéjüknek egy jele ntős részét a vállalatból. És aki a magyar gazdaság jelenlegi gyakorlatát ismeri, ezrével, de ha nem ezrével, akkor százával tud erre már ma is példát mutatni.
