Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 24. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP):
128 Egyébként, tisztelt Ház, megdöbbentő, hogy ebben a kérdésben azok kardoskodnak legjobban, akiknek ebben nincs gyakorlatuk. Példával szolgálhatnék, egy műszaki példával. Egy eszközt, egy gépezetet csak az szedjen széjjel, aki azt összerakta, hiszen ő a hivatott. Analóg ezzel, ha most én feltenném a kérdést azoknak, akik nem látnak megoldást, kiutat a köz és a mezőgazdaság átalakítására, vajon hogyan rakták volna össze annakidején, mint mi, akik azt is átéltük 400, 800, 1200 négyszögölekből – kukorica, búza, cukorrépa – nagy türelemmel, hogy meg se sé rtsük egymást és gazdatársunkat; az volt igazán a nagy munka, csomagolópapírra felrakni a határ térképét, így kialakítani azt, ami akkor így rendeltetett. Vagy hogy néz ki, aki nem tud egy nagy kenyérből szeleteket levágni. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindezek után azt gondolom, hogy ennél szomorúbbak nem lehetünk, legalábbis mi, akik négy évtized után azt ajánlottuk népünknek, hogy a tisztesség határán belül visszaállítjuk azokat a termelési formákat, módokat, ahonnét minket kimozgattak. És ezek után nem marad unk kisebbségben mi, Kisgazdák, akik most is ragaszkodunk az eredeti álláspontunkhoz, véleményünkhöz, ha nagy szomorúsággal megállapítjuk, hogy, tisztelt Ház, mi csak erre voltunk képesek, mi csak erre vagyunk képesek. Ehhez minden bizonnyal következésképp en hozzátartozik az is, hogy a választópolgárok is minősíteni fogják ezt a képességünket, ezt a cselekvő akaratunkat, hogy egy év után ezt tudtuk összehozni. Köszönöm a türelmüket. (Gyér taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra kö vetkezik Katona Béla a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Dr. Katona Béla (MSZP) KATONA BÉLA, DR. (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek a kárpótlási törvénynek a vitája során rendkívül sok indulatos hozzászólást hallottunk már. Én úgy gondolom, hogy ennek minimum két oka volt. Egyik az, hogy ez a törvény valóban bonyolult törvény. Ennek egyaránt vannak politikai, gazdasági, jogi és erkölcsi vonatkozásai, és ráadásul olyan törvény, amellyel kapcsolatban nem lehet tartózkodni, amellyel kapcsolatban minden politikai pártnak ki kell alakítani a saját egyértelmű véleményét, minden társadalmi szervezetnek, sőt úgy látom, hogy egyre inkább oda jutottunk, hogy minden egyénnek, minden állampolgárnak megvan a véleménye a kárpótlás tényéről, az előterjesztet t törvényjavaslatról. Úgy gondolom, hogy ezenkívül volt még egy ok, ami miatt sokkal indulatosabbak voltak itt a Parlamenten belül a viták, mint ahogy az kellett volna, hogy amikor először beterjesztésre került a törvényjavaslat, az rendkívül előkészítés n élküli volt. Annyira előkészítés nélküli, hogy a többpárti parlamentek gyakorlatában szinte szokatlan módon még a kormánykoalíció pártjai sem egyeztek meg a Kormány által beterjesztett törvényjavaslat szövegében. Ebből az adódik, hogy a vita két síkon foly t. Egyrészt itt a Parlamentben folyt egy látszatvita, ahol lehetett vagdalkozni, lehetett személyeskedni, lehetett politikai hitvallásokat tenni, sőt naiv képviselők 480 módosító javaslatot is beadtak; és folyt egy másik síkon a vita, a közvélemény előtt i smeretlen módon a koalíciós pártok között, ahol végső soron létrejött egy megegyezés. A baj csak az, hogy az idő már sürgetett, és ez a megegyezés nem volt kellőképpen kidolgozva. Ezt az első politikai megegyezéses állapotot nem volt ideje, kedve, türelme a koalíciónak alaposan végiggondolni közgazdaságilag és jogilag, hanem a megszületés pillanatában keresztülerőltették a Parlamenten. Keresztülerőltették a kormánytöbbség segítségével. Mert ugyan Kónya Imre a múltkor azt mondta, hogy ezt a törvényt nagy töb bséggel szavazta meg a Parlament. Én szeretném felhívni nemcsak az ő figyelmét, hanem mindenkiét: ez a nagy többség pontosan annyi volt, amekkora a kormánypártok többsége a Parlamentben, hiszen az ellenzéki képviselők közül mindössze egyetlenegy volt, aki – valószínűleg véletlenül – megszavazta a kárpótlási törvényt.
