Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 8. hétfő a tavaszi ülésszak 15. napja - A dél-alföldi települések ivóvizének minősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
962 Békés megyében metángáz is van egyes ivóvizekben, az ed digieknél tehát sürgősebb intézkedésre van szükség. Amit most mondok, ha úgy tetszik, segélykiáltás, a Békés megyei gyermekek segélykiáltása. Remélem, ezt a mondatot nem tekintik populista demagógiának még azok a tiszteletre méltó újságírók sem, akik az il yen szomorú tények és súlyos tennivalók helyett inkább látványos műbalhék iránt fogékonyak. Engedjék meg, hogy a tiszta víz érdekében ismertessek önöknek néhány kevésbé közismert tényt. Köszönöm mindazon szakemberek munkáját, akik ebben segítséget nyújtott ak a számomra, laikus számára, különösen köszönöm, hogy az Állami Számvevőszék a rendelkezésemre bocsátotta annak a részletes vizsgálatnak a teljes anyagát, amelyet nemrég fejeztek be, és amely az egészséges ivóvízellátás feltételeinek javítására fordított eszközök felhasználását volt hivatva vizsgálni. Mindenkinek ajánlanám ezt a terjedelmes olvasmányt. Azt gondolom, hogy e számvevőszéki anyag ismeretében lett volna könnyebb és jobb Pap János képviselőtársam határozati javaslatáról döntenünk. Csak néhány m omentumot szeretnék ebből most kiemelni: 1977ben készült egy felmérés, amely az ország 3156 településének csaknem a feléről megállapította, hogy nem rendelkezik közműves ivóvízellátással, ezen belül 944 településen még egészséges ivóvizet adó közkút vagy közcélú ivóvízellátás sem volt. Súlyosan veszélyeztetett kategóriába soroltak 200 nitrátos és 30 arzénos vizű települést. A megoldáshoz központi fejlesztési eszközt csak az arzénmentesítési programra adtak, először 1984ben. Később pályázatok születtek a m egyei tanácsok révén, lakossági, egyéb helyi forrásokat is felhasználva, de ezeknek a pályázatoknak az elbírálásánál a döntést alapvetően nem a települések ivóvizének a szennyezettségi foka határozta meg, nem a lakosság egészséges ivóvízhez juttatása befol yásolta, hanem az, hogy a település milyen nagyságrendű érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére vállalkozott, a beruházás mennyire van műszakilag, gazdaságilag előkészítve, milyen szinten áll, mennyire illeszkedik a megye vízhálózati rendszerének általános fejlesztési lehetőségeihez. Magyarán, az egészségre ártalmas ivóvizű települések már a tervezéskor hátrányos helyzetbe kerültek, mintha visszájára fordult volna a program akkoriban. Ráadásul – és ez már az arzénmentesítésre vonatkozik – a különféle műszak i megoldási módozatok körüli viták, kísérletezések miatt a kivitelezési munkák erőteljesen lelassultak, és nagyon hátráltatta a célok megvalósítását az is, hogy a program megvalósítására szolgáló pénzeszközök egy részét – hogy finoman fogalmazzak – nem cél irányosan használták fel. Megyénkben, Békés megyében, miközben a teljes kivitelezési költségek az eredeti tervhez képest 18%kal csökkentek, az ennek jórészét kitevő, a programhoz nem kapcsolódó egyéb, tehát improduktív költségek 80%kal, közel 138 millió forintra emelkedtek. Nem szolgálta közvetlenül a program megvalósítását 16,5 millió Ft értékű fejlesztési célú alapátadás és más tervezésre fordított majd 50 millió Ft. A megyei tanács egyik engedélyével a megyei víz és csatornázási vállalat üzemfenntartás i célokra különböző gépeket, eszközöket, 13 db személygépkocsit, 4 teherautót, egyebeket vásárolt az arzénmentesítési programból, ez 23 millió 200 ezer Ft. Egy 5 millió forintos, a MÉLYÉPTERV eredeti kiviteli tervét elfogadó, dolgozók által benyújtott újít ás révén 57 millió forintos megtakarítást kívántak egy távvezeték megépítése során elérni, de a megépült távvezetékeknél a tényleges megtakarításról semmiféle dokumentálható számítás nincs. Lehetne még mindezeket az anomáliákat, ellentmondásokat tovább sor olni, ehhez bőséges alapot nyújt ez a vizsgálat. Hiányosnak mondható az eddig megvalósult dolgok előkészítése, következetlenségek vannak. Szintén a megyénkből a példa: viszonylag rövid időtartamon belül többször változott a lebonyolításért felelős szerveze t. 1985 végéig a OVIBER volt ez, 1988ig a megyei tanácson belül egy csoport és azóta a víz és csatornázási vállalat. Arról nem is beszélve, hogy
