Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 8. hétfő a tavaszi ülésszak 15. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - VITÁNYI IVÁN (MSZP)
946 '49es gazdasági és tulajdonszerkezethez, mert annak az elmúlt negyven évben akkor is gyökeresen át kellett volna alakulnia, ha hazánk nem kerül a Szovjetunió fennhatósága alá. Mindazonáltal a Szocialista Párt abból indul t ki, hogy mindkét felfogásnak megvan a maga létjogosultsága. Emberek milliói szenvedtek kárt – akár mert elvették tulajdonukat, akár mert elvették munkájuk ellenértékét, akár mert megakadályozták lehetőségeik megvalósítását. De mert ez az igazság nem felt étlen, meg kell keresni az ésszerű kompromisszumot, mely kárpótlást nyújt anélkül, hogy pótolhatatlan kárt okozna. Ezért a Szocialista Párt első felszólalójaként Nyers Rezső nyilvánosságra hozta a párt fenntartásait és feltételeit, amit más hozzászólók is megismételtek, nevezetesen hármat. 1) A kárpótlás ne rójon elviselhetetlen terhet a lakosságra, mert új kárvallottakat teremtünk azokból, akik nem tehettek semmit. 2) Ne zilálja szét a mezőgazdaságot. 3) Ne csak a tulajdonosok, hanem a munkavállalók is kap janak belőle, mivel a mai nemzeti vagyon jelentős részét ők teremtették meg. Mindez együtt a lakosság nagyobb részének erkölcsi és anyagi védelmét is jelenti. Az emberek milliói, a rendszertől függetlenül, az elmúlt évtizedekben is tisztességesen és szorga lmasan dolgoztak. Az általuk létrehozott értéket ha eladják, megilleti őket a részesedés. Úgyszintén kárpótlás illeti a mi véleményünk szerint is azokat, akiket '49 előtt ért a törvénytelenség – akár a Horthykorszakban, mint a zsidótörvények által, akár a második köztársaságban, mint a németek dolgában – , valamint azokat, akik '49 előtt és után nem tulajdonukat, de személyi szabadságukat vesztették. A vita eddigi menete azt bizonyította számunkra, hogy a feltételek nem teljesültek, a kompromisszum nem lehe tséges. A három kormányzópárt egyeztetett módosító javaslata ezt újfent világossá tette. Valójában az a véleményünk, hogy itt voltaképpen nem is a lényegi kompromisszum megteremtéséért folyt a parlamenti harc, hanem egy másik részleges kompromisszumért. A jogi érvek, az emberiességre, az igazságosságra és a népre hivatkozó eszmefuttatások mögött egy közvetlen hatalmi kormányzati kérdés állt, két koalíciós párt nászának vagy válóperének voltunk tanúi. Az volt a tét, hogy vajon megmaradnak egy ágyban, egy asz talnál, vagy mindkettőtől szétválnak. (Elnök közbeszólása: Megkérem Vitányi Ivánt, legyen tekintettel arra, hogy a részletes vitát folytatjuk. – Jobb oldalon taps. – Közbeszólások: Úgy van.) Sajnálattal kell megállapítani, hogy ekkora horderejű kérdés, mel y egész jövőnket befolyásolja, ilyenképpen kormányzati hatalmi ügynek lett közvetlenül alávetve. A kétféle igazság között tehát nem jött létre kompromisszum, választani kell közöttük. Az MSZPfrakciónak az a határozott véleménye és meggyőződése, hogy a tör ténelmi igazság az erősebb, mellette kell dönteni. A vita bebizonyította, hogy a kárpótlási törvény elfogadása egy túlságosan szűk rétegen túl senkinek sem jó. Nem jó, csalódást fog okozni azoknak, akik kapják, mert tulajdonuk helyett egy kisebb értékű pap írt kapnak a kezükbe, amelyet további elértéktelenedés fenyeget, és nem jó azoknak, akik adják, mert súlyos terheket ró azokra a rétegekre, akik amúgy is vállukon hordják az ország terhét. Mindez nem javítja a társadalmi igazságosság szintjét, hanem rontja . Sokan úgy beszélnek a 49es tulajdonosokról, mint az elmúlt negyven év egyértelmű kárvallottairól. Szociológiai vizsgálódások tucatjai bizonyították azonban, hogy ennek a rétegnek még tulajdona elvétele után is jobb lehetősé gei voltak, mint másoknak. Rendelkezett ugyanis azzal a kulturális és politikai kapcsolatokban megnyilvánuló tőkével, mely az érvényesülésben nem kevésbé fontos az anyagi tőkénél. A régi tulajdonosi réteg, köztük a 45 előtti uralkodó osztály és a tehetős p arasztság (zaj) gyermekei változatlanul nagyobb számban kerültek az egyetemekre, az ipari és tszvezetőségekbe, az értelmiség soraiba, majd az úgynevezett második gazdaságba, mint az egykori
