Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 8. hétfő a tavaszi ülésszak 15. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke:
936 Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előadót nem állítunk, de néhány szóval a gazdasági bizottságnak a jelentéséről – ami nem jelent még meg ugyan a képvis előtársak között – szeretnék egy rövid tájékoztatást adni, hogy ennek az összefüggésrendszerére tudjak rávilágítani, tekintettel arra, hogy a közel félezer módosító indítvánnyal kapcsolatosan a gazdasági bizottság jelentése 269 oldalon fog megjelenni. Ez a terjedelem nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy a gazdasági bizottságnak egész összefüggő gondolatisága megjelenjék, ezért szeretném ismertetni a tisztelt képviselőházzal azt a közbenső jelentésünket, amely egyébként nem került a képviselőtársak között k iosztásra. Ez tartalmazza azokat az elvi kérdéseket, amelyeket a kárpótlási törvénnyel kapcsolatban végig a tárgyalás folyamán előre meghatározva a gazdasági bizottság követett, és azt a módosító indítványt, ami evvel ellentétes volt, eleve elvetette, ami ennek a hatókörébe beleesett, azt támogatta. Ezzel ugyan leegyszerűsödött a tárgyalás, de ez formálisan így nem jelenik meg, ezért szeretném tájékoztatásul elmondani azokat az elvi kérdésekben hozott gazdasági bizottsági határozatokat, amelyek a jelentésün kön végigvonulnak vezérlő elvként. Eredetileg a bizottság március 6án kizárólag ezekről az elvi kérdésekről tárgyalt, és nyolc pontban foglalta össze azokat az elveket, amelyeket röviden ismertetek. Később a tárgyalások folyamán még egy elvi döntés szület ett, erről majd külön szólok. Ilyen volt az 1. pont keretében, hogy a gazdasági bizottság csak a tulajdonnal összefüggő kérdéseket, és a természetes személyeknek a kárait kívánja tárgyalni, tehát a nem természetes, hanem jogi személyekkel kapcsolatos károk ozást nem kívánja mint módosító indítványokat figyelembe venni, és a nem tulajdoni, hanem erkölcsi, politikai stb. károkozások nem e törvény keretébe valók. Rögzítette továbbá a gazdasági bizottság, hogy csak az 1949. június 8a után követőeket tárgyalja m eg. Éppen erre szeretnék visszautalni, amit hallottunk a mai nap bevezetőjében, a német petíciót, a nemzetiségi petíciót. Csak utalni szeretnék arra, hogy miközben a gazdasági bizottság visszamenőleg 1949től nem kívánta tárgyalni ennek a törvénynek a kere tében más, kitelepített és politikai üldözötteknek a kártérítési kérdéseit, egyidejűleg elfogadta azt az önálló képviselői indítványt, amelyet Csapody, Bethlen és Szauter Rudolf neve fémjelez, és javasolta a Parlamentnek, hogy ez mondja ki, hogy szeptember 30áig ezekre a károkra külön törvény keretében kell visszatérni. A másik lényeges elvi kérdés volt az, hogy a törvény által érintettek köre a benyújtás szerinti legyen, vagyis ne terjesszük ki az általános öröklés szabályaira a kártérítésre jogosultaknak a körét, hanem maradjon meg úgy, ahogy az a beterjesztésben szerepelt. Hasonlóképpen elvi döntést hozott a gazdasági bizottság arról, hogy az ötmillió forintos felső határt nem kívánja átlépni. Ugyancsak elvi döntésben határozott arról, hogy a kártérítés ne legyen teljes körű, hanem degresszív rendszerben történjék, de a degresszív skáláról akkor elvi döntésként nem, hanem a konkrétumok között döntött későbbiekben. A föld tekintetében azt az elvi döntést hozta a gazdasági bizottság, hogy a kárpótlási jegye n keresztül, de naturálisan, aranykoronában is legyen meghatározva a kárpótlás kérdése. A földigénylők jogosultsági feltételeként a gazdasági bizottság vagylagosan a helybenlakást, illetőleg a mezőgazdasági foglalkozást jelölte meg. Ugyanakkor a hasznosítá si kötelezettség előírását is. Végül egy pontban, de három alpontban foglalkozott a gazdasági bizottság a kárpótlási jegy értékállóságával kapcsolatos kérdésekkel. Ennek keretében a gazdasági bizottság elvi döntése kimondta, hogy a kárpótlási jegy készpénz re nem váltható. Bizonyos esetekre viszont – hitelfelvétel, lakásvásárlás – legyen a törvény keretében kodifikációs rendelkezés a kárpótlási jegy felhasználhatóságára, és végül döntött abban, hogy a kárpótlási jegyek kamatozása a refinanszírozási alapkamat , a jegybanki alapkamat bizonyos százalékában legyen meghatározva.
