Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár:
92 mert a nyugdíjuk és a kapott rokkantjáradékuk összege meghaladta a 13 800 forintot, amit a törvény határozott meg. Kérem miniszter uraka t, illetve államtitkár urakat, hogy az interpellációmban felvetett problémákat szíveskedjenek megvizsgálni és az ügyben hozott intézkedéseikről a Parlament előtt beszámolni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellá cióra Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár úr válaszol. Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár válasza KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Talán meghökkentő, de semmi nyomát nem találtam annak, hogy a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló 1933. évi VII. törvénycikket valaha is hatályon kívül helyezték volna. Természetesen az 1945 előtti jogszabályok hatályosságának kérdésével most nem óhajtom a Parlament jogérzékét felpiszkálni, gondolom, nem ez az a pillanat, amikor erről vitát lehet kezdeményezni, azonban az a tény, hogy az említett törvényt csak 1946ig alkalmazták, azt követőleg már csak alacsonyabb szintű jogszabályok hoztak olyan intézkedé seket, méghozzá az említett törvény szellemével ellentétesen, amely lényegileg a hátrányos megkülönböztetést jelentette ennek a nagyon sokat szenvedett rétegnek a számára. Véleményem szerint tehát az említett törvény által biztosított járadékok és kedvezmé nyek körét szűkítő, illetve eltörlő szabályozások törvényellenesek, hiszen törvényt csak törvény helyezhet hatályon kívül. Ilyen hátrányos megkülönböztetést hoz létre a tisztelt képviselő úr által is említett 21/1967es egészségügyi miniszteri rendelet, ug yanakkor az 1966ban megjelent 28/1966os számú rendelet pedig előjogokat teremt azoknak a nemzeti gondozottaknak, akik a szocialistának nevezett társadalom védelmében rokkantak meg. Tehát a tisztelt képviselő úr által elénk tárt politikai igazságtalanság és – mi tagadás – embertelennek tekinthető hátrányos megkülönböztetés fennállása égető problémára hívja fel a figyelmet. Mert igaz ugyan egyrészt, hogy annak a ténynek, hogy a hadigondozottak járadéka nyugdíjszerű ellátásnak minősül, van kedvező hatása is, a nyugdíjemelés százalékos mértékénél az alapösszegbe számít. Az összeghatárhoz kötött nyugdíjemelésnél azonban ez hátrányos is lehet, például ha a nyugdíj plusz a hadigondozási járadék eléri ezt a határt. Ugyanakkor a helyzet súlyosságát, azt hiszem, mél tóképpen jelzi – mint a képviselő úr célzott is rá – , hogy az egyéb körülményeket nem is tekintve a 150 ezerre tehető rokkant közül összesen 3600 részesül egyáltalán pénzellátásban. Mit látok itt lehetséges megoldásnak? Egyrészt dönthet a Parlament országg yűlési határozattal arról, hogy a Kormány az Igazságügyi Minisztérium által készítse elő a hatályosnak tekintendő joganyagot. Másrészt a konkrét feladatra vonatkozólag a hadigondozottak szociális ellátásáról szociális törvénnyel tartjuk szükségesnek rendel kezni. Harmadrészt intézményesített érdekképviseletükről külön törvénnyel létrehozott társadalmi szervezettel akarunk gondoskodni. Negyedrészt szóba jöhet az általánosnál kedvezőbb nyugdíj, illetve járadékemelésben való részesítésük, amely megint az Orszá ggyűlés döntési lehetősége. Hogy mindezeket nem csupán óhaj és ígéretek formájában óhajtom megfogalmazni, arra vonatkozólag el szeretném mondani, hogy ez év január 18án a hozzám érkezett és a hadigondozottak helyzetével foglalkozó panasszal kapcsolatos fe ljegyzésre válaszul még tisztelt képviselőtársam interpellációjának bejelentése előtt már január 23án minisztériumunk jogi főosztályának kiadtam a feladatot, hogy a hadigondozottak – beleértve hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák – ügyének rendezése t árgyában a joganyagot vizsgálják felül, és új jogszabályt készítsenek elő.
