Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - A társadalmi szervezetek 1991. évi költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA TAMÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
765 hogy megmutassák a jövő nemzedékének, hogy a haza, a nemzet megbecsüli azokat, akik kötelességteljesítés közben testi épségüket, eg észségüket és az életüket áldozták fel. Képviselőtársaim többsége még nem látott, legfeljebb csak moziban és televízióban háborút. Adja az isten – ezért imádkozom – , hogy ne is lásson soha. Ebből kifolyólag nem tudja, hogy milyen érzés az, amikor a mellett e harcoló bajtársának aknaszilánk szakítja le a kezét, vagy repülőbomba repeszdarabja a lábát. Az előző, Kádárrendszernek a hadirokkantak problémája csak púp volt a háta közepén. Struccpolitikát folytattak ebben az ügyben. Azt, hogy amiről nem beszélünk, az nem létezik, az nincs. Ha a hadirokkant végső elkeseredésében esetleg koldulni merészelt a Nagykörút sarkán, bevitte a rendőr azonnal, mert árt a szocializmus jó hírének, mert a szocializmusban nem létezhet koldus. Képviselőtársaim! Kérem, nézzék el nek em, hogy talán egy kissé szenvedélyesebben beszéltem, mint ahogyan ez a Ház falai között illő lett volna. Én átéltem a háborút. Szerencsére csak könnyebben sebesültem, nem vagyok rokkant. Láttam viszont sok bajtársamat meghalni, és súlyosan megsebesülve ma radandó rokkanttá válni. Kérem Önöket, hogy érezzék át ennek a sokat szenvedett, még élő 150 ezer hadirokkantnak az eddigi megaláztatását és szenvedését. Szavazzák meg a 2012ben kért és a 2021es számon átcsoportosítani kért, benyújtott módosító javaslato mat. Adják meg azt a tízmillió forintot a Magyar Hadirokkantak Szövetségének, hogy egyáltalán elkezdhesse a működését, és elláthassa annak a 150 ezer embernek az érdekképviseletét. Előttem valaki azt mondta, hogy minden szervezetnek a taglétszáma alapján k ell megállapítani azt, hogy milyen támogatást kap. Azt hiszem, a hadirokkantaknál nagyobb létszámú szervezetet nemigen találunk ebben az országban. Szégyen, gyalázat! Az a háromszázezer forint, amivel ennek az igen nemes célt szolgáló érdekképviseleti szer vezetnek a szemét ki akarják szúrni, amivel még a működésüket sem képesek megkezdeni. Képviselőtársaim! Próbáljunk ebben az ügyben európai módra, jogállamként dönteni úgy, hogy ezt a világ és Európa, amelyhez csatlakozni akarunk, egy kultúrnemzettől elvárh atja. Elnézésüket kérem az erős hangért, köszönöm, hogy meghallgattak. (Gyér taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Katona Tamás államtitkár úr, aki soron kívül kért szót. Felszólaló: Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár KATONA TAMÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Ha szabad, Borz Miklós képviselőtársunknak szeretnék mondani valamit. Tökéletesen megértem az ő érzelmi túlfűtöttségét ebben a kérdésben. Ezeket az érzelmeket valamennyien osztjuk is. Ugyanakkor látni kell, hogy a hadirokkant kérdés nem segélykérdés. A hadirokkantaknak pénzt kell adni a költségvetésből, illetőleg a társadalombiztosításból. A hadirokkantaknak nem ebből a segélyből – amit most szétosztunk – kell a megélhetésüket biztosíta ni, ebből nem is lehet. (Taps.) Egyáltalán nem mondom ezzel, hogy biztos, hogy mindent megtettünk a hadirokkantakért, sőt én magam is nagyon sok olyan esetről tudok, hogy szűkkeblű bürokrácia miatt nem kapják meg azt a pénzt, amelyre joggal igényt tartanán ak. Úgy hiszem azonban, hogy eltévedünk, ha most minél nagyobb összeget próbálunk egy szervezet számára kihasítani attól a téves hiszemtől vezérelve, hogy ebből kell a hadirokkantak segítését, segélyezését megoldanunk. Ennek egész máshol igenis van, igenis kell, hogy helye legyen: a költségvetésben, a társadalombiztosításban. Itt szükséges volna pénzt adni arra, hogy ez a létjogosult egyesület elkezdhesse a maga munkáját. Tudom, hogy mindig nehéz ezeknek az egyesületeknek úgy pénzt biztosítani, hogy más érd ekeket ne sértsünk. Ilyenkor valamennyien körül szoktunk nézni, és nyilvánvalóan - mivel nem ismerjük ezeknek az egyesületeknek a gondjait, a munkáját – nagyon sokszor olyan egyesületeket pécézünk ki, és próbálunk egy képzeletbeli szégyenpadra ültetni, ame lyek ezt nem érdemlik meg. Ilyennek tartom a Nemzetek Házát. A Nemzetek Háza csak látszólag utódszervezete a
